Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Fekete Sándor: Dobszay János: Állam, egyházak Magyarországon, 1989-2004
Recenziók 147 dósi semlegességet. Ugyanez jellemzi az egyes fejezeteket lezáró rövid összefoglalókat is, „érzelmi csupaszságuk” a szerző vallomása szerint az objektivitást szolgálja. Valamennyi olvasóban felmerülhet a kérdés: miért kell egy ilyen rutinos szerzőnek is ennyire óvatosnak, „száraznak” lennie, amikor egy-egy parlamenti ciklus egyházpolitikai történéseit foglalja ösz- sze? Ma már ez az egyetlen lehetőség? Maradnak a számok, az adatok, a konkrét jogszabályi rendelkezések? És hová tűnik a háttér, az érzések, az összbenyomás és a „közhangulat” megfogalmazása? A kötet nagyon sok olyan konkrét kérdést érint, amelyek vélelmezhetően a jövőben is meghatározzák az egyházak és a politika közötti bonyolult összefüggésrendszert. Szó esik például a vallásosság politikai preferenciákra hatásáról, az egyszázalékos rendszer történetéről, a vallásosságváltozásokról, az egyházi kárpótlás vagy kártalanítás folyamatáról és annak korrekcióiról, a járadékos rendszerről, a támogatásbővülésről, a támogatásirendszer-váltásról vagy éppen a szektavitáról. Dobszay János könyvének elolvasása után joggal merülhet fel a kérdés mindannyiunkban: vajon meg lehet-e írni az elmúlt 15 év egyházpolitikai történéseinek elemző összefoglalását olyan tudományos objektivitással, amely valamennyi egyház és politikai szereplő által elfogadható? Félő, hogy „csupán” a kérdésfelvetésben van a hiba. Hiába születne ugyanis egy tudományosan elfogulatlan, nagy összegző munka, nem válhatna általánosan elfogadottá a „helyzet” miatt. Hiszen mindannyian tudjuk: helyzet van. Az egyház-állam viszonyának örökzöld problémaköre Magyarországon nincs letűnőben, sőt. Dobszay könyve mégis fontos. Egy olyan, „tűzhöz közeli” értelmiségi gondolatainak változásait mutatja be, aki — némi jóindulattal — akár mi is lehetnénk. Hiszen — és ezt most pozitívumként fogalmazom meg — a sorok között természetesen megtalálhatjuk a szerzőt is, akinek a vállalt objektivitásra való törekvés mellett néha előbukkannak a szubjektív, bújtatott gondolatai is. Valószínűsíthetően ezek teszik igazán érdekessé az egyébként is informális könyvet. Dobszay János vitathatatlanul „jó tollú”, egyházpolitikával foglalkozó újságíró, aki szociológusi tudását sem felejti el kamatoztatni. Ez a gyűjteményes kötet teljes mértékben példázza azt a — remélhetőleg még korántsem befejezett — életművet, amellyel a szerző nemcsak a szűk tudományos körnek, hanem olvasók széles körének nyújt érthető és könnyen befogadható egyházpolitikai-egyháztörténeti ismereteket. S végezetül egy félénk üzenet az olvasótól: Dobszay Jánosnak minden szükséges adottsága, tulajdonsága és felkészültsége adott ahhoz, hogy megírja az elmúlt 15 év egyházpolitikája történetének szigorúan semleges elemzését. Remélhetőleg az Állam, egyházak Magyarországon 1989-2004 után ez következik. (Fekete Sándor)
