Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Bánkuti Gábor: Peter Godman: Der Vatikan und Hitler
140 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) bői. Az adott korszakban azonban mind a Vöröskereszt, mind a zsidókat segítő ügynökségek ugyanarra a következtetésre jutottak, mint a Vatikán: a zsidók megmentésére irányuló erőfeszítéseik sokkal eredményesebbek lesznek, ha az ügynökségek viszonylag csendben működnek. A háborús éveket a vatikáni archívum alapján feldolgozó 11 kötetes mű dokumentálja: keresztény és zsidó csoportok egyaránt arra kérték a pápát, hogy ne tiltakozzon nyilvánosan, mivel ezzel csak fokozódna a náci üldözés. Robert Kempner, az Egyesült Államok ügyvédje a nürnbergi perben ezt állította: „A katolikus egyház részéről minden Hitler-ellenes megmozdulás nemcsak öngyilkosságot idézett volna elő, hanem siettette volna még több zsidó és pap kivégzését.” 1942-ben Amszterdam katolikus hierarchiája nyíltan elítélte a nácik zsidóüldözését. A nemzetiszocialisták a zsidók felhajtásának és a deportálások számának megduplázásával válaszoltak. Az, hogy a szubszidiaritás elve valójában működött, azt eredményezte, hogy a háború alatt az egyháziak zsidók százezreinek életét mentették meg. A pápa felfüggesztette a „kolostori regulát”, engedélyt adva ezzel a szerzeteseknek és apácáknak arra, hogy megnyissák ajtajaikat a háborús menekültek előtt. Képviselői felléptek a deportálások ellen a megszállt országokban, így Magyarországon is. Elég Giovanni Palatucci vagy Angelo Rótta érsek, budapesti nunciusra utalnunk: csak ők ketten több mint 10 ezer ember életét mentették meg. Ez ma már jelentéktelennek tűnik. Az is meglehetősen sommás megállapítás, hogy az egyház „hallgatott”. 1935 márciusában nyílt levelet intézett a kölni püspökhöz, amelyben a nácikat „Lucifer gőgjével rendelkező hamis prófétáknak” nevezte. Még ugyanabban az évben erőteljesen támadta a lourdes-i zarándokok hatalmas tömege előtt azokat az ideológiákat, amelyek a „faj és vér babonájának megszállottái”. Pápasága kezdetén kiadta a Summi pontificus kezdetű körlevelet, amelyben éppen azokat a „bálványimádó elveket” ítélte el, amelyekre a nemzetiszocializmus épült. Több esetben állást foglalt a rasszizmussal szemben, az egész emberi nem egységét hangsúlyozva. „A lélek ámuló szemével észrevehetjük és szemlélhetjük a közös Teremtőtől való eredet miatt egységes emberi nemet [...]; ugyanígy egységes a természetét tekintve, mely testi valóságból, halhatatlan és szellemi lélekből áll; egységes a mindenki által elérendő konkrét cél és a jelen élet közös megoldandó feladata miatt; egységes a lakóhelye, azaz a földkerekség tekintetében, melynek természetes gazdagságával mindenki joggal élhet, hogy táplálkozni és gyarapodni tudjon; egységes továbbá a végső cél, maga Isten miatt, aki felé mindenkinek törekednie kell, s a dolgok és segítségek miatt, melyekkel ez a végső cél elérhető [...]; éppen így egységes az egy és ugyanazon megváltás miatt, amelyet Krisztus [...] mindenkiért végbevitt.” Ezt az enciklikáját betiltották Németországban. A franciák 88 ezer példányt osztottak ki belőle német területen. A
