Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében (1950-1989)
Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében, 1950-1989 115 beiratkozott gyerekeknek csupán a 70 %-a járt ténylegesen is az órákra (hiszen a hittanóráról minden következmény nélkül lehetett hiányozni). A hivatalos lemorzsolódás mindamellett nem volt jelentős: az 50-es években évente 200-210 fő — többségük párttag - íratta ki csemetéjét ténylegesen is a hittanórákról.34 * * A különböző párt- és állami szervek a „hittanellenes-hadjárat” során a nyomásgyakorlás különböző eszközeit alkalmazták. 1956-ban Ácsán az állami gazdaság vezetője figyelmeztette dolgozóit, gyerekeiket semmiképpen se járassák hittanra, Bagón pedig a községi párttitkár aktívaértekezleten jelentette ki, hogy személyesen megy el megnézni, ki íratta be hittanra a gyerekeit, s „ő majd a szemébe néz annak”. A szobi járásban a „nevelők” a párttag szülőket látogatták meg, s igyekeztek „jó útra téríteni őket”, habár nem sok eredménnyel: 1956-ban az előző évi 12, 4%-ról 16,6%-ra nőtt a azoknak a hittanra járó gyerekeknek az aránya, akiknek a szülei kommunisták voltak/ Az igazgatók az úttörő foglalkozásokat, szakköröket sok esetben a hittanórákkal egyidejűleg szervezték.37 38 Ha pedi^ egy-egy pap „túlbuzgónak” bizonyult, megvonták hitoktatói engedélyét. A megye egyházügyének irányítója levonta a következtetést: erősíteni szükséges a nevelő munka hatékonyságát, s főként a párttagok és pedagógusok körében „kell tisztázni a vallás reakciós jellegét”, mi több, „fokozni kell a természettudományos ismeretek terjesztését, az ateista nevelést”. (Fokozni a nevelést?!.) Még egy „gyöngyszem” Pável Nándornak, a Pest Megyei Tanács Művelődési Osztály vezetőjének ajánlásaiból: „Fel kell használni a papok reakciós tevékenységének politikai leleplezését.”39 Ez aztán a magyaros megfogalmazás! Ha ennyiféle akadály legyűrése után a hittanos diák bérmálkozni vagy konfirmálni akart, akkor még újabb nehézségek vártak rá. A „vallásos nagykorúság” eme aktusára előkészítő foglalkozás legfeljebb 1 hónapig tarthatott, s hetente 2 órát vehetett igénybe. A lelkészeknek az oktatás idejét, helyét, a résztvevők pontos számát be kellett jelenteniük a helyi ta34 PmL. XXIII. 23. 4. dob. 00114/1/1956. sz. Jelentés a hitoktatásról. ” PmL. XXIII. 23. 5. dob. 0023/2/1956. sz. Az Aszódi Járási Tanács Oktatási Osztályé- nak jelentése 1956. június 30. PmL. XXIII. 23. 5. dob. A Pest Megyei Tanács Művelődési Osztályának jelentése a hit- tanbeíratásokról 1957. július 9. szám nélkül. PmL. XXIII. 23. 7. dob. 0057/1959. sz. Az egyházügyi főelőadó jelentése az ÁEH elnökének 1959. július 7. 38 PmL. XXIII. 23. 5. dob. Pest Megyei Tanács Művelődési Osztály jelentése a hittanbeíra- tásokról 1957. július 9. Itt olvasható, hogy ebben az esztendőben 38 katolikus és 2 református un. „önálló” hitoktató működött a megyében. Jóval több volt az óraadó hittantanár: közülük 181a katolikus, 94a református, 46 az evangélikus, 4 pedig az ortodox felekezet- hez tartozott. Lásd előző jelzetet.
