Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - RECENZIÓK - Szabadi István: Szabó András: A késő humanzimus irodalma Sárospatakon (1558-1598)
Recenziók Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598). Debrecen, Hernád Kiadó, 2004. 133 old. 1575 áprilisában Sárospatakon Szikszai Fabricius Balázs iskolamester emlékezett meg „Balsaráti Vitus Jánosnak, a tapasztalt és jó hírű orvos- doktornak, a sárospataki egyház tudós és hűséges pásztorának életéről”. Az áttekintett életút mintegy eszenciáját és iskolapéldáját adja egy Sárospatakhoz, mint humanista és protestáns szellemi központhoz kötődő, a korabeli európai művelődés legmagasabb színvonalán élő és alkotó tudós portréjának. Balsaráti Vitus János ráadásul nemcsak Patakon élt, hanem részben Patak neveltje is volt Kopácsi István tanársága idején. Perényi Gábor által támogatott wittenbergi peregrinációja, Melanchtonnal való kapcsolata, később padovai és bolognai tanulmányai, barátsága Európa számos egyetemének tudós férfiúival, teológusokkal, orvosokkal, majd sárospataki munkássága, kiváló szakmunkái, könyvei egy jellegzetes humanista tudósi életút állomásaiként jelennek meg előttünk. Ez a pálya ráadásul nem egyedi jelenség a korabeli magyarországi társadalomban, számos hasonló út és széles háttér rajzolódik ki a korszak kutatói előtt. Kiváló helyzetben volt Sárospatak, mint szellemi központ ezen a téren, és kiváló helyzetben van ma is, hiszen Szabó András kötetéből a mai magyar tudós társadalom nagyívűen megrajzolt képet kaphat a Balsaráti, Szikszai Fabricius és kortársaik által jellemzett Sárospatak késő-humanista irodalmi, tudományos világáról. Szabó András kötetének „kegyes” olvasója (pius lectora) elsősorban a 16. század második felének pataki tanárairól, diákjairól és prédikátorairól kap áttekintést, de a szerző visszanyúl az iskola kezdeteinek problémaköréhez is. A szerző a pataki iskolázás kezdeteit az 1540-es évek közepére teszi, és elsősorban folyamatként látja és láttatja a magasabb fokozatúvá válást, ami a poétika, a görög nyelv és a klasszikus auktorok oktatása révén az 1550-es évek végén következhetett be. Thúri Farkas Pál, az első rektor 1558-as pataki megjelenése jelentette az iskola első virágkorának kezdetét. Szegedi Kis István és Szegedi Gergely kezdeményezésére Kelet-Magyarországon a reformáció helvét iránya válik uralkodóvá, Thúri Farkas Pál is a helvét irány képviselője éppúgy,
