Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi személyzete (1354-1526)
78 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) lommal került a tanúbizonyságok neve és egyházi állása, amely adatok elemzése alapján felvázolhatjuk az e tevékenységet vállaló személyek körét. A korábbi időszaktól eltérően33 a káptalan dignitáriusai is - noha nem számottevően, ám — szerepet vállaltak a kiküldetésekben. A prépostok közül csak Hangácsi Albert vett részt ilyen feladat teljesítésén. 1447-ben a káptalan hites tanúbizonyságaként Simon maróti főesperessel Pécsett tartott vizsgálatot Garai László macsói bán és Thallóczi Frankó közti birtokper során.34 Minden bizonnyal e szerepvállalása hátterében az említett személyek magas rangja állhatott, hisz Hangácsi többnyire a királyi udvarban,35 valamint egyetemi tanulmányainak színhelyein tartózkodott.36 A másik három méltóságviselő közül a lector két, míg a cantor és a custos egyaránt három ízben vállaltak kiküldetéseket. A várbéli Keresztelő Szent János társaskáptalan prépostja, a korábbi időszakkal ellentétben, mindössze egy alkalommal működött közre a hiteleshelyi feladatok ellátásában, A tisztségviselők közül a dékánt négy alkalommal találjuk külső munkán, míg a méltóságviselők helyettesei közül — akik minden esetben kanonoki javadalommal rendelkeztek — a jegyző egyszer, a succentor kétszer, míg az alőrkanonok négyszer vállalt kiküldetést. Az archidiaconusok is meglehetősen aktívak voltak, hisz összesen 14 alkalommal szálltak ki „terepmunkára”. A középréteget természetesen a vizsgált intervallumban is a legtöbb esetben a mesterkanonokok képviselték, szám szerint 57 esetben. A legaktívabbnak Domokos mutatkozott, aki 1364 és 1369 között hét alkalommal vett részt vizsgálatokon, tanúvallatásokon Baranya, Bodrog, Kö1353-ig csupán az éneklőkanonokot találjuk külső munkavégzésen egyetlen alkalommal. Ld. KOSZTA, 1998.107. p. 1447. 01. 15.: Dl. 13443. 1440-től a nagykancellárián jegyző, majd 1444-1*445 között ugyanott protonotarius volt. Minden bizonnyal továbbra is kancelláriai alkalmazásban állt, majd 1453-1457 között a titkos kancellárián a személyes jelenlét {personalis presentia régid) bírája volt, valamint a specialis presentia regia vicegerenseként is tevékenykedett. BÓN1S GYÖRGY: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp., 1971. 154. p., III. tábla.; ill. HAJNIK IMRE: A király bírósági személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyesházbeli királyok korában. Bp., 1892. (Értekezések a történeti tudományok köréből, XV/4.) 9. p. 1439-ben a bécsi egyetemen kezdte felsőfokú tanulmányait, majd Padovában folytatta, és végül Bolognában fejezte be 1450-ben, kánonjogi doktori fokozattal. SCHRAUF, 1892. 89. p.; VERESS, 1941. 38-39. p. Megjegyzendő továbbá, hogy pécsi javadalomnyerése előtt már egri kanonok és pankotai főesperes, valamint az egri székesegyház Szent György oltárának igazgatója volt. LüKCSICS PÁL: XV. századi pápák oklevelei. I-II. Bp., 1931-1938. (továbbiakban: LüKCSICS, 1931-1938.) Nr. 859.; FRAKNÓI, 1898. 52. p.; FÜGEDI ERIK: A XV. századi magyar püspökök. In: Történelmi Szemle, 1965. 477-498. p., 488. p.; KOVÁCS BÉLA: Studensek, magisterek, doctorok. In: Archivum. (A Heves Megyei Levéltár Közleményei) 11. Eger, 1983. 5-41. p., Nr. 7.
