Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: A 17. századi kálvinista prédikáció-kutatás története
Csorba Dávid: A 17. századi kálvinista prédikáció-kutatás története 93 Német irány A református prédikáció irodalmat kutatók számára ezen a nyelvterületen amúgy sem ígérkezett sok babér, mivel a barokkra koncentráló német irodalom nagy témája az ortodoxia és a pietizmus párfogalma. A Németországban monopolhelyzetű pietizmus-kutatás egyértelműen lutheránus jellegű, kis mértékben ökumenikus célzatú illetve csekély mértékben: szekularizált. Az itteni református pietizmus nem hazai gyökerű, így a 17. századi irodalma is alapjaiban más indíttatású, kevésbé alkalmas a magyar párhuzamok fellelésére. Ezen a területen gyakorlati, módszertani fogódzókat kaphatunk. A ’70-es évek válsághangulata másként csapódott le német nyelvterületen. Míg az angolszász példában a tudományos elit vitáinak elméleti hozadéka óriási, itt a tudományos kutatás és a lelkészképző intézetek alatt ingott meg a talaj a gyakorlati egyházi retorika, a prédikációkészítés, azaz a homiletika tekintetében. A változást az előzőekhez hasonlóan a posztmodern kor válságtünetei hozták: a gyakorlati teológia által megfogalmazott didaktikai kérdésfelvetéseket a jelenkori prédikáció csődjétől való félelem indukálta.26 Megindult a kiegyenlítődés a retorika és a homiletika között: a szöveg megújított elbeszélésére törekvés egyik oka az a kijelentés, hogy a ’90-es években a lelkészek még mindig elutasítják a retorikailag szerkesztett, háromrészes prédikációt.27 A koraújkor — az egyik kutatójának állítása szerint — a „logocentrizmus kora” volt, nem véletlen tehát, ha a 20. századi gyakorlati teológusok, pásztorálteológiával foglalkozók adfontes a 16-17. század óriási sikert hozó médiavilágáig nyúltak vissza.28 retek közt éli meg. Ezúton köszönöm meg István Hont professzornak (Cambridge, Harward), hogy valóságos szeminárium keretében konzultálhattunk ebben a témában. Jostrms, MANFRED: Homiletik und Rhetorik. In: Pastoraltheologie, 1968. 511-527. p.; Otto, Gert: Thesen zur Problematik der Predigt in der Gegenwart. In: UÖ: Gottesdienst und Öffentlichkeit. Zur Theorie und Didaktik neuer Kommunikation. Hamburg, 1970. 8-11. p.; PlPER, Hans-Christian: Predigtanalytisches Kommmunikation und Kommunikationsstörungen in der Predigt. Göttingen, 1976.; Theologia Practica, 1982., Heft 1-2. Thema des Heftes: Predigt — vor der Arbeitswelt sprachlos?; Theologia Practica, 1983. Heft 3-4. Thema des Bandes: Theologie — Literatur — Literaturwissenschaft.; SOLLE, Dorothee: „Das Eis der Seele zu spalten” - Theologie und Literatur auf der Suche nach einer neuen Sprache. In: Jahrbuch derRdigionspädagogik, 1987. 3-19. p. TheiSSEN, GERD: Die offene Tür. Biblische Variationen zu Predigttexten. München, 1990. 9. p.; WINKLER, F.: Überlegungen zum Predigtziel. In: Ketygma und Dogmatik, 1992. (továbbiakban: WlNKLER, 1992.) 28. p. KELLER, Christoph: Zum Bedeutungswandel des Ausdrucks „Praktische Theologie”. In: Zeitschrifi für Kirchengeschichte, 1975. 215. p.; KELLER, PETER: La pratique, un lieu pour la théologie. In: Etudes Théologique et Religion, 1988. 403-414. p.; Reschke, THOMAS - Thiele, Michael: Predigt und Rhetorik. Ein Querschnitt durch den Kern der Homiletik aus rhetorisch-praktischer Sicht. St. Ottilien, 1992. (Studien zur Praktischen Theologie, 39.) 303-304. p.; Ferrell—McCullough, 2000.10. p.
