Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: A 17. századi kálvinista prédikáció-kutatás története
88 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) szempontrendszerérői, felvállalt illetve nem hivatkozott hagyományáról, eszmei és módszertani vezérelveiről.3 A ’70-es évek szemléletbeli változásai elérték a bölcsésztudományokat, a történed irányultságú eszmerendszereket is, és ez látványos megújulást hozott. A 17. századdal kapcsolatban konferenciák, tanulmány- kötetek, monográfiák sora jelzi ezt az érdeklődést, új intézetek, periodikák jöttek létre (The Journal of Ecclesiastical History, Documentatieblad Hadere Reformatie, Pietismus und Neuheit). A prédikáció iránti érdeklődés megnőtt, a társadalmi, szociológiai háttér ismertetéséről áthelyeződött a hangsúly a mediatio pszichológiai kontextusának feltérképezésére, a retorikai eszköztár korabeli működési modelljeinek megértésére. Az erjesztő kovász a tengerentúlról érkezett, és a horizont áthelyezése szempontváltással járt együtt: a főként Stephen Greenblatt szellemiségéhez kötődő Nem Historicism kutatóinak merész kijelentései valóságos lavinát indítottak el.4 Angolszász irány Azután, hogy Paul Seaver kijelentette: „a bölcselkedő Londonban egyes prédikációknak nagyobb volt a népszerűségük és közönségük, mint pl. William Shakespeare darabjainak”, húsz évvel később már a Ijongman IJterature nevű irodalomtörténeti tankönyv 17. századdal foglalkozó kötete külön fejezetet szentelt a prédikációnak, és azt a retorika egyik igen jelentős ágaként jellemezte.5 Jóllehet a szemlélet megváltozott, a prédikáció eddig sem volt központi eleme történeti munkának (sem mint műfaj, sem mint adott szövegcorpus). így a kutatás terén azóta is egyedülálló John Chandos 1971-es kezdeményezése: 50 szerző szövegéből álló prédikációs A próteuszi formát öltött bevezető a ’70-es évek óta a koraújkori historiográfia alaptételévé vált. A bőség zavarával küzdve, csak egy művet emeltünk ki, amely igen kiváló összegzést nyújt az addig megjelent szakirodalom nézőpontjairól. Ld.: MORGAN, JOHN: Godly learning. Puritan Attitudes towards Reason, Learning and Education, 1560- 1640. Cambridge, 1986. 9-22. p. Nem tartozik szorosan a dolgozat témájához a New Historiäsm értékelése, ahogy más irányzatoké sem, bármennyire is szeretnénk. így meg kell elégednünk egy idevágó egyszerű példával: a The New Historiäsm Studies in Cultural Poetics sorozat 21. kötete olyan puritánizmus felfogást javasol, amely elutasítja a koraújkori egymásnak ellentmondó ítéletek „megmérését”, szembesítését, ehelyett a különbözőségben az egyén hatalmipolitikai forrását látja. ARMSTRONG, NANCY - TENNENHOUSE, LEONARD: The Imaginery Puritan Literature, Intellectual Labor, and the Origins of Personal Life. Berkeley, 1992. (The New Historicism Studies in Cultural Poetics, 21.) SEAVER, Paul S.: The Puritan Lectureship: The Politics of Religious Dissent, 1560- 1662. Stanford, 1970. (továbbiakban: Seaver, 1970.) 5. p.; PooLEY, R.: English Prose of the Seventeenth Century 1590-1700. London — New York, 1992. (Longman Literature in English Series.) 116. p.
