Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi személyzete (1354-1526)

Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi személyzete 77 sigilltmáxal zárt le, és csak valamennyiük jelenlétében, az egyház sekrestyé­jében, látták el vele a hiteleshelyhez forduló felek számára kiállított okle­veleket.28 A 14. század végén (1397) készült esztergomi egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága alapján az esztergomi székeskáptalanban az őrka­nonok volt a negyedik a káptalani méltóságok sorában és feladatai közt szerepelt a káptalani pecsét őrzése, amelyet nem adhatott ki kezéből, to­vábbá a levéltár (conservatorium) felügyelete, amelyet nem nyithatott ki csak nyolc kanonok jelenlétében.29 A Pécsett alkalmazott gyakorlatról sajnos nem rendelkezünk közveden információkkal, azonban hasonló metódusra következtethetünk az itt működő hiteleshely több évszázados működése alapján. Amennyiben a hiteleshely nem rendelkezett levéltárral úgy ún. regisztrumkönyveket vezettek, amelyek az oklevelek tartalmi kivonatát tartalmazták (pl. a váradi), de arra is volt példa, hogy volt levéltár is, és regisztrumot is vezettek.30 Pécsett, a sekrestyében volt a káptalan hiteleshelyi archívuma és a 14. század második felében a regisztrum veze­tése is kimutatható.31 A hiteleshelyi feladatok jelentős részét a külső helyszíneken végzett ha­tárjárások, iktatások, vizsgálatok alkották, melyek elvégzéséhez szükség volt a testimoniumoV. alapvető geometriai- és jogi ismereteire, valamint írástudásá­ra.32 A vizsgált időszakban kiállított hiteleshelyi kiadványokba 252 alka­BUNYITAI VINCE (közrebocsátja): A váradi káptalan legrégibb statútumai. Nagyvárad, 1886. 25. p. Idézi: ÉRDÚJHELYI MENYHÉRT: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. Bp., 1899. 81. p. „Item ipsi domini de capitulo concorditer dixerunt, quod dominus custos est quarto dignior in dicta ecclesia Strigoniensi,...Item sigilla capituli sub bona custodia tenere debet, et ipsa sigilla extradere non debet, nec conservatorium ipsorum aperire, nisi adminus sint octo ex dominis praesentes, quorum saltem tres sint in dignitate constituti.” Ld. KOLLÁNYl FERENC (közli): Visitatio Capituli E. M. Strigoniensis, 1397. In: Magfar Történelmi Tár, 1901. 71-106. p., 95-96. p.; Külföldön is a káptalanok esetében több kanonok tartotta kontroll alatt a testület dpariumát, sőt a statútumok a kisebb konventek számára is előírták, hogy a fráterek csak kolostor kon­szenzusával használhatták a közösség pecsétnyomóját. A pecsétet egy kisebb ládában tar­tották, melyet több kulccsal zártak és ezeket a kulcsokat különböző személyek tartották maguknál. A kölni káptalan pl. 1313. augusztus 9-én hozott egy határozatot a nagypecsét kulcsainak megőrzéséről. Ld. ILGEN, THOMAS: Sphragistik. In: MEISTER, ANDREAS (Hrsg.): Grundriß der Geschichtswissenschaft. Bd. I. Abtlg. 4. 1-58. p., 35. p. Szentpétery IMRE: Magyar oklevéltan. Bp., 1930. 129. p.; Eckhart, 1915. 478. p. A regisztrum kifejezés nem csupán az adott írószervnél kiállított diplomák másolatainak gyűjteményét jelentette, hanem az illető intézmény archívumában megőrzés végett elhe­lyezett egyéb oklevelek másolatainak „kollekcióját” is. Ld. BresslAU, HARRY: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien. I. Leipzig, 1912. 103. p. 2. sz. jegyz. Erre ld.: FEDELES TAMÁS: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi levéltára a középkorban. In: WEISZ BOGLÁRKA - BALOGH LÁSZLÓ - SZARKA JÓZSEF (szerk.): Tanulmányok a középkorról. A II. Medievisztikai PhD-konferencia előadásai. Szeged, 2001. 39-53. p. 32 Koszta,1998. 105. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom