Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi személyzete (1354-1526)
A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi személyzete (1354-1526) Fedeles Tamás A pécsi székeskáptalan — amint köztudott — a 13. század második évtizedétől kezdve,1 egészen a 19. század utolsó negyedéig folytatott közhitelű tevékenységet.* 2 Az intézmény hiteleshelyi oklevéladásának 1353-ig tartó szakaszát Koszta László már részletekbe menően ismertette. Az oklevélkiadásban résztvevő, az azt előkészítő, valamint a diplomák megőrzését végző személyeket (hivatalokat), feladataikat is bemutatta, megkülönböztetett figyelmet szentelve a hiteleshelyi kancelláriának. A káptalan archontológiájának, prozopográfiájának összeállítása során is elengedhetetlen a testület közhitelű praxisának vizsgálata, hisz voltaképpen Pécs esetében ez döntően a hiteleshelyi kiadványok adatai alapján készíthető el. Szintén primer forrásként támaszkodhatunk e diplomákra, ha a kanonokok „mobilitását”, vagy a székesegyház alsópapságának testi- moniumVttíc való közreműködését kívánjuk rekonstruálni.3 A következőkben a hiteleshelyi tevékenység egyes fázisaiban résztvevő személyeket vesszük részletes elemzés alá. Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenysége (1214-1353). Pécs, 1998. (Tanulmányok Pécs történetéből, 4.) (továbbiakban: KOSZTA, 1998.) 1874-ben törvény mondta ki a hiteleshelyek megszűnését. PAPP LÁSZLÓ: A hiteleshelyi intézmény megszűnése. In: Regnum, 5. 1942. 532-562. p. A káptalan Pécs török kézre kerülése (1543) után iratai egy részével Szigetvárra, majd Sziget elestével (1566) Pozsonyba menekült. A Pécsett maradt iratai elpusztultak. Végül 1690-ben térhettek visz- sza a kanonokok székvárosukba, régi birtokaikat is visszakapták, melyek tulajdonjogában I. Lipót (1657-1705) 1703-ban kelt adománylevele erősítette meg az intézményt. Ld. BÓN1S GYÖRGY: A közhitelesség szervei Magyarországon és a magyar hiteleshelyi levéltárak. In: levéltári Szemle, 1964. 1-2. sz. 118-142. p., 138. p. Vö. Tímár György: A pécsi címzetes (választott) püspökök birtokmegőrző törekvése a török hódoltság idején. In: SZAKÁLY FERENC (szerk.): Pécs a török korban. Pécs, 1999. (Tanulmányok Pécs történetéből, 7.) 133-170. p., 163-167. p. Erre már korábban Köblös József is felhívta a figyelmet: „Szükség lenne a testületek hiteleshelyi tevékenységének alapos vizsgálatára is, hogy a szolgáló kanonokok tevékenységét se csak általánosságban ismerjük.” KÖBLÖSjÓZSEF: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. Bp., 1994. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 12.) 88. p.
