Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)
52 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) teljes szekularizáció következnék be, teljesen a hívekre nehezednének a papok fenntartásának terhei. De ha magunk szoktatjuk el őket az egyházi adózástól, milyen sorsnak néz eléje az egyház? Ha a bonyhádi esp.[eres]kerület javaslata menne is keresztül, hogy a papság javadalmazása valamely közpénztárból fizettessék, a hívek megadóztatása elkerülhetetlen, mert az autonómiának annyi jövedelme az egyházi javakból nem lesz, hogy minden terhet viselhessen, főleg ha iskolákra s egyéb egyházi intézményekre is akar juttatni. A stóla teljes elejtését szintén nem vélném helyesnek, ugyancsak a fenti szempontból, hogy ti. a híveket el ne szoktassuk az egyházi adózástól. A 8. pont kívánsága gyanús mellékízzel bír. A szent misénél úgy sem engedik meg, más ténykedésnél kellő okossággal eddig is alkalmazható volt a nemzeti nyelv. Az egyházmegyei zsinatok megtartását legalább 10 évenként követeli a kódex. A püspökök tarthatnak 5 évenként is, de ha 10 évenként tartják, eleget tesznek kötelességüknek s semmiféle papi tanács nem írhatja nekik elő, hogy 5 évenként tartsák meg. A püspököknek a papság is nép által való választása hiú ábránd. És őrizzen is tőle Isten. Amíg nálunk az egyház és állam viszonya a régi marad, az állam úgysem mond le a püspökkinevezési jogról. Ha pedig megszűnik az eddigi helyzet, a kódex szerinti ius commune, a pápai libera collatis lép életbe, mint pl. Franciaországban stb. A pápa azonban valószínűleg nálunk is adna befolyást a papságnak a kijelölésnek, mint pl. Írországban vagy az Egyesült Államokban. All. pont elfogadható.
