Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)
38 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) Valószínűnek tartja, hogy mivel a tervezet a már alaposan megvitatott és elfogadott 1902-es kivonata, az a szervező kongresszuson csekély változtatással át fog menni. Ezért javasolja az előkészületek megtételét életbeléptetésére, vagyis az autonómia alapegységei, az egyházközségek megszervezését. Igaz ugyan, hogy az új tervezet szervezésük módjáról külön szabályrendeletet készült kiadni, de véleménye szerint az lényegében azonos lesz az 1902-es tervezet választási rendeletével s így annak alapján lehetségesnek tartja a szervezést megkezdeni legalább Pécsett. Ennek érdekében ajánlja sürgősen elrendelni a választók összeírását az új választójogi néptörvény alapján, majd ennek befejezése után a további lépéseket megtenni az egyházközségi képviselőtestület és egyházközségi tanács megalakítására.206 A tervezetet Késmárky véleményezésével együtt a püspök elküldte a káptalannak is. Az anyagot átolvasva Döbrőssy Alajos apát-kanonok azt sérelmezte, hogy a tervezet szinte kizárólag az anyagi természetű ügyekkel foglalkozik, a szellemieket mellőzve, így ő ehhez fűzte hozzá elképzeléseit. (Ld. 1. sz. melléklet.) Döbrőssy az egyházi vagyon autonómiai kezelésbe adásának tervét bár nem fogadta örömmel, de elkerülhetedennek tartotta, mert „a történelem megelőzte a megvalósulás felé döcögő önkormányzati törekvéseket.” Késmárkyval ellentétben azonban nem helyeselte a hitközségek rohamos megszervezését, mert úgy vélekedett, hogy egyrészt ebben a pontban egyöntetűségnek kell uralkodnia, másrészt pedig szerinte ez a kísérletezés csak fokozná azt a bizalmatlanságot, mellyel az autonómiai mozgalom iránt a nép viseltetik, félvén a terhektől és a hitközségi adótól. Nem osztja azt a nézetet sem, hogy egyes plébániák tömörítve képezzenek egyházközséget, még akkor sem, ha ez pusztán célszerűségből történik, mert ez által a plébániák önállósága csorbulna.207 A püspök és a káptalan végül Rézbányái József kanonok véleményét tette elsősorban magáévá, aki a legfontosabb, az egyházi vagyon tulajdonjogáról szóló 7. §-t kifogásolta, hasonlóan a püspök Rotthoz írt bizalmas levelében kifejtett véleményéhez.208 Javasolta, hogy az egyházi vagyon jogalanya és tulajdonosa — a tervezettel szemben, mely minden tulajdonjogot az autonómiára kívánt ruházni — továbbra is a magyar katolikus egyház, illetve annak kebelében az illetékes egyházi testület vagy hivatal maradjon, azzal a kikötéssel, hogy az egyházi nagyjavadalmak, a vallás- és tanulmányi alapok, valamint az egyházi alapítványok az autonómia kezelésébe és ellenőrzése alá kerüljenek. Véleményét azzal indokolta, hogy a magyar katolikus autonómia szükségessége csak az 1848-as idők következtében állott be és összes jelentősége és végcélja abban áll, hogy az egyháztól elidegenedett magyar állam szerepét, mint az egyház védője és oltalmazója, vegye át, valamint az egyháPPL. 1796/1919. sz. PKL. 77/1919. sz. PPL. 215/1919. sz.