Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)
36 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) fővárosból nem jöttek át a levelek, és ha esetleg valamilyen úton értesültek is az egyházak vezetői a rendeletekről, azt hivatalos formában nem kapták meg, így nem is intézkedtek végrehajtásuk ügyében. Vélemények az egyház és állam szétválasztásáról Az őszirózsás forradalom megsemmisítette azt a jogrendet, amely az egyházak és a magyar állam között addig fennállt. Hirtelen teljesen új helyzetbe kerültek az egyházak, veszedelmesen új helyzetbe a hatalomra került szociáldemokraták és radikálisok elképzeléseit ismerve. Várható volt, hogy a polgári demokratikus állam előbb-utóbb, főleg egy esetleges politikai balratolódás után — ami be is következett — lépéseket tesz az egyházak és az állam szétválasztására. A katolikus egyház, amelyet ez a leginkább érintett, hogy minél kisebb sérülésekkel kerüljön ki a helyzetből, elővette a már 1848 óta vajúdó autonómia ügyét. A szabadságharc óta bár többször előkerült a kérdés, legutóbb 1917-ben Apponyi Albert erre vonatkozó törvényjavaslata kapcsán, de a forradalomig nem sikerült megvalósítani.201 Az új államrend azonban elkerülhetetlenné tette megalakítását, így hát az egyház ismét megindította a szervező tevékenységet. Már november 2-án előkerült a kérdés Csernoch és Persián megbeszélésén, s a november 20-i püspökkari értekezlet gyors megvalósítását határozta el. Négy nappal később megalakították az Országos Katolikus Tanácsot Apponyi elnökletével az autonómiai munkálatok irányítására.202 Zichy püspököt az autonómiai tárgyalások haladásáról is Rótt Nándor veszprémi püspök tájékoztatta január 1-én és érdeklődött véleményéről, hogy „lehetőleg egyöntetű állásfoglalást tanúsítsunk mi dunántúli püspökök, kik most első sorban jövünk talán számításba, ha szeretett hazánkat meg találnák csonkítani.” Rótt különösen a tervezet legnagyobb vitákat kiváltó 8. szakaszával kapcsolatban érdeklődött, mely szerint a java- dalmi vagyonnak is az autonómia lenne a tulajdonosa. Zichy ezt határozottan ellenezte, de a kezelés ellenőrzését készséggel hajlandó volt átengedni. Másnap kelt bizalmas levelében részletesen kifejtette Rottnak álláspontját: „az autonómiai szervezet azon rendelkezését, mellyel az összes A katolikus autonómia-mozgalom nagyon bőséges irodalommal rendelkezik, ezek közül csak néhányat említünk: TÖRÖK KÁLMÁN: A kath. autonómiai mozgalmak története. In: Kalholikus Szemle, 1893. 351-374., 505-538., 710-726. p.; Hanuy Ferenc: Hetven éves küzdelem az autonómiáért. Bp., 1918.; Uó: A Katholikus Autonómia főbb problémái. Bp., 1918.; Galántai JÓZSEF: Egyház és politika. Bp., I960.; GERGELY JENÓ: A politikai katolicizmus Magyarországon. Bp., 1977. (továbbiakban: GERGELY, 1977/a.); GERGELY Jenő: A történelmi keresztény egyházak autonómia-szervezete a dualizmus éveiben. In: SARNYA1 CSABA MÁTÉ (szerk.): Állam és egyház a polgári átalakulás korában Magyarországon. Bp., 2001. Gergely, 1977/a. 96-104. p.
