Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - RECENZIÓK - Bitskey István: Litterae missionariorum de Hungaria et Transilvania (1572-1717), vol. I-II.
Recenziók 159 alapján. Olvasva a Raguzai Bonifác térítőútjáról szóló két interpretációt, a Molnár-félét és a Tóth István-félét, úgy véljük középúton lehetne az igazság, már ha a múltról szóló értelmezésekben egyáltalán lehetne ilyesmiről beszélni. A miiitat rekonstruálni nem tudjuk, jelen esetben azonban mindkét historikusi konstrukció tarthatónak látszik: Bonifác nagyszabású összefoglaló jelentést végül is nem küldött Rómába, alapvetően nem tudta megváltoztatni a temesvári katolikusok nehéz helyzetét sem, ennek ellenére azonban mégis igen sokat tett értük, a félig-meddig már eltörökösödött, iszlamizálódott hívekre nagy hatást gyakorolt, Temesvár környékén „Isten angyalaként” tekintették őt, aki visszaadta hitüket a pápa gondoskodását illetően. Magunk a két narratívát nem látjuk összeegyeztethetedennek, minthogy Bonifác ugyan nem ért el annyit, amennyit ő maga és még inkább a hitterjesztés Szent Kongregációja szeretett volna, de mégsem csekély az, amit sikerült teljesítenie. Tóth István György érdemének tartom, hogy korábbi tanulmányainak itt-ott talán túl sarkos megállapításait kissé mérsékelve a Utterae I. bevezető tanulmányában így vonja meg a mérleget: „A Kongregáció bíborosainak kezdeti határtalan lelkesedése, hogy néhány jól felkészült, művelt és tettre kész misszionárius alapvető fordulatot hozhat a katolikus felekezet számára, a világ más tájaihoz hasonlóan, Magyarországon sem igazolódott be. A Propaganda által irányított katolikus missziók sorsa azonban így is a 17. századi Magyarország egyház- és művelődéstörténetének legfontosabb fejezetei közé tartozik.” (59. p.) Ez alighanem így is van, az anyag áttanulmányozása bárkit sokszorosan meggyőzhet a téma jelentőségéről. Számos levél missziós kudarcról számol be (pl. Angelo Petricca da Sonnino 1636. jan. 4-én), más híradások viszont sikerekről adnak számot, a mérleg nyelve végül is nem billenthető egyik oldalra sem: hitek és meggyőződések, heroizmus és kicsinyesség, elvhűség és emberi gyarlóság, erények és vétkek tarka együttese jellemezte azt a vállalkozást, amely a Félhold uralma alatt csakis a katonai és politikai viszonyok függvényében mozoghatott. A közreadott levelek számos mikrotörténeti újdonsága és tanulsága közül hadd emeljük ki a továbbiakban azt, amelyik mind az irodalomtörténet, mind az egyháztörténet számára fontos adalékokat szolgáltat, sőt új nézőpontra is ráirányítja a figyelmet. A levelekből kiderül ugyanis, hogy az olasz misszionáriusok közül többen magas képzettségű, könyveket író, literátus emberek voltak, itteni tartózkodásuk alatt több kötet kéziratát készítették el, némelyikük egész kis könyvtárat hozott magával. Andrea Scalimoli da Castellana a Zemplén megyei Sztropkón állította össze hittérítési kézikönyvét, a Missionarius Apostolicus-1, amelyet azután Bolognában, 1644-ben sikerült kiadatnia, a domonkosrendi Sigismondo Ferrari da Vigevano pedig rendje magyarországi történetéről készített monográfiát, amelyet Bécsben gi hódoltságról. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve. IX. köt. Bp., 1999. 277-333. p.
