Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Miklós Péter: Balogh István politikai tevékenységének első évei (1944-1945)
Miklós Péter: Balogh István politikai tevékenységének első évei 97 27-én kelt levelében ajánlja, hogy az általam Tisztelendőséged mellé kinevezett vicarius adiutor külön háztartást vezessen, minek fedezetére a szükséges költséget Tisztelendőséged neki megtéríti. Ebből azt következtetem, hogy Tisztelendőséged saját háztartását feloszlatni, illetve a politikai állásának megfelelő székhelyre tartósan átvinni kívánja. Ez esetben azonban a plébániától való állandó távollétről van szó, melyhez én engedélyt nem adhatok hosszabb időre, mint három-négy hónapra, és amelyhez az Apostoli Szentszék is egy félévre, vagy legföljebb fontos okból egy évre szokott engedélyt adni. Amennyiben tehát ily szándéka van Tiszte- lendőségednek, akkor szabadságot kérjen tőlem, és én azt a nekem az egyházjogban megadott keretek között megadom.” Balogh azonban — miközben az országos politikai élet egyik legmeghatározóbb és legaktívabb szereplője lett - nem törődött papi szolgálatával. Sem plébánosi teendőit nem látta el, sem püspökétől nem kért engedélyt a távolmaradásra. Ezt Hamvas Endre sérelmezte, de kompromisz- szumra hajló módon — bízva benne, hogy Balogh a katolikus egyház érdekeit is képviseli a kormányban — nem tette szóvá. Csak már az általa engedélyezhető szabadság letelte után értesítette a politikus plébánost. 1945. április 21-én írt levelében így fogalmazott: „Tisztelendőségedet 2901/944. sz. a. felhívtam, hogy szabadságot kérjen, ez azonban még nem történt meg. Mivel az általam engedélyezhető szabadságidő azóta már kitelt, megsürgetem az ügyet. Értesítem arról is, hogy a vicarius adiutor nincsen megelégedve helyzetével, A plébánián a háztartásbeliek úgy tekintik, mintha megtűrt egyén volna, a külön háztartás vezetése pedig számára nehéz, sőt szinte leheteden külön konyha hiányában. Ezen az állapoton okvedenül segíteni kell.”11 12 Kováts Lajos nem volt megelégedve helyzetével. Legjobban az zavarta, hogy sem a házvezetőnő, sem a káplán nem tekinti őt felettesének. Sőt, úgy bánnak vele, mintha csak megtűrt személy lenne.' Édesanyjának csak hosszas unszolás után adtak külön szobát, és neki csak egy helyiség áll rendelkezésre. Ugyanakkor — jelentette a püspöki hivatalnak — Balogh páternek három szoba fönn van tartva, amit senki sem használ, és a plébánián többen is laknak: a háztartási alkalmazottakon kívül a nyugdíjas sekrestyés és az egyik helyi rendőr — családostól. így az állandó hangoskodás zavarja lelkészi hivatal ügyintését. Kováts szerint a ház lakói mind Balogh István „bizalmi emberei” és az ő ellenségei.13 Balogh páter a püspöknek írt válaszlevelében kifejtette, hogy az adminisztrátor alkalmazása neki csak kiadásokkal, többletterhekkel jár, és csupán azért hajlandó belemenni ebbe a helyzetbe, mert morális kötelességének tekinti a híveiről való lelki11 SzCsPL. PHEI. 2901/1944. 12 SzCsPL. PHEI. 2901/1944. 13 SzCsPL. PHEI. 224/1945.
