Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Az erdélyi Ágenda és az éneklés
92 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) maradnak”.36 Kórházi temetésnél is. Fohász után lehetőleg ének következik.37 Kevés változtatással, funkcionális különbség nélkül minden jelképes isten- tisztelet ugyanúgy zajlik, éneklésben sincs műfaji vagy egyéb megkülönböztetés, kivéve a rögeszmésen ismételt alkalmiságot (üdvtörténeti események, az egyházi év alkalmai helyett). Valamelyest díszesebbek a szentelő jellegű ceremóniák. Püspökszentelésen „az esperesek eléneklik a 132. dicséret 1. versét”.38 A felszentelt lelkészek pedig a kézfogás után „együtt éneklik a 151. ének 2. versét”.37 Egyebekben az egyformaság általános. Minden ösz- szefüggésben, alkalmi éneket kívánnak, ezért itt is ez következik a szertartás végén: „Záróének (Leülve.) Pld.: 158. ének 4-5. verse.”40 Ebben sem, mint ahogyan semmiben nem látták meg az ellenmondást; elfogadták reformátusnak, hogy a kántorok nem voltak képesek megfelelő előjátékra az ének előtt, aztán mégis orgonajátékot vártak tőlük házasságkötést megáldó istentiszteleten. Helyes ugyan több kívánalom, például az éneklést szétdaraboló sorközjátékok elhagyatása.41 Az előírást számon kérhették az esztétikaellenes lelkészek, illetve eme hivatkozási alappal mellőzhették az énekléssel és szertartással kapcsolatos valamennyi jobbra és szebbre törekvést. Milyen például az énekeknek az énekeskönyvben előírt tempója, amelyre itt utalás van? A 4/4—es sablon-ütemekbe foglalt énekdallamok fölött (a korabeli énekeskönyvben) tempójelzés (vagy MM), s kántornak szánt előírás nincs. A függelék vallásos összejövetelekre, vasárnapi iskolába szánt énekei fölött találunk néhány tempó jelzést.42 E vitatható megjelölésekkel elhárították a nyújtott éneklés vádját, illetve siettetésnek (nem egy- háziasnak) minősíthették az ének természetes tempóját; vagy a régi énekek mozgalmas előadását. Énekeinktől azóta is sokan várnák, miként az ErA, a minél konkrétabb és alkalmibb jelleget. Ez az irreális váradalom a mindenkori énekügy pestise. Hozzájárni, mint ennek az első egységesen elfogadott, de végül mégis két (magyarországi és erdélyi) változatban léte- * 8 36 ErA 104. p. A temetési istentisztelet lefolyásának leírásában, 2-3. pont. ErA 110. p. Egyszerű temetés. 8 ErA 150. p. 8. pont. |= Jövel Szentlélek Úristen!) ErA 130. p. [Gyülekezet éneke hitvallástétel után. A Szívünk vígsággal ma bétölt dallamára. Kitől jön ránk minden áldás.] ErA 131. p. 18. pont. [Egyházi tisztségviselők választásakor [az lm béjöttünk dallamára| Küldj áldást az őrállókra... 4. Te királyi papságodat... 5. Áldd meg a te szent népedet...] Az első nyomtatott református korálkönyv (1846) sorközjátékos; gyűjteményekben, így a kántoregylet (Hodossy Béla szerkesztette) korálkönyvében vannak előjátékok, az idézett liturgikus előírásokat mellőzve. Lassan (pl. 280. p.: Nagy vagy te, Isten), Kissé lassan (pl. 284. p.: Győzheteden én kószálom), Mérsékelten (pl. 266. p.: Feljebb emeljetek, feljebb), Kissé élénken (pl. 263. p.: Egyeden forrása minden kegynek), Élénken (pl. 257. p.: Az áldott orvos közeleg). - Az ilyen előírások a Victor János szerkesztette Hozsanna! Letétéiben jelentek meg.
