Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
52 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) ahhoz képest, hogy Lakyt ugyanez a Ferenc József börtönöztette be! 1899. február 5-én — a veszprémi püspök engedélyével, akinek az egyházmegyéje területén feküdt valaha a csornai alapítású rajki prépostság — Kunc Adolf Lakyt préposttá „benedikálta”, amiről néhány nappal később a generális apátot is értesítette. Végül az 1900-as évvel el is érkeztünk kijelölt korszakunk berekesztő határáig, amely külsőleg egy sokkal kevésbé feltűnő esemény, de annál inkább a belső megújulásnak, reformnak biztató jelét mutatja. A december 30-i káptalani jegyzőkönyv így tudósít róla: „A számvevői előterjesztés után Öméltósága örömmel tudatja a r. káptalannal, hogy sikerült rendi nevelésünk egyik legnagyobb hiányán segíteni, és Erdőssy Kálmán ujonczmesterben oly buzgó és lelkiismeretes egyént állítani a rendi nevelés élére ki eddig is már úgy példaadással, mind pedig értelmes nevelési terv szerint járva el, megnyugtató eredményt volt képes felmutatni. Erdőssy nagy kedvvel és valódi belső hivatással szenteli magát az ujoncz és klerikus nevelés terhes feladatának és örömmel készséget, hajlandóságot mutat arra, hogy mindenkorra e terhes feladatnak él, és kijelentette, hogy most is már elvállalja az ugyanez nevelés mellett klerikusainknak tanulmányi felügyeletét itt Csornán. Öméltósága azt mondja, hogy e lelkes munkakedvet hasznunkra kell fordítani, és helyesnek tartja, ha Erdőssy vállalkozását elismeréssel elfogadjuk és a tanárjelöltjeinket, kik a jövő tanévvel theologiára kerülnek, Erdőssy felügyelete alá helyezve itt Csornán képezzük ki. Ez eszme a r. káptalan által is melegen fölkaroltatván Öméltósága határozatilag kimondta, hogy a jövő évtől kezdve seminarium helyett Csornán végezteti a theologiát Erdőssy Kálmán ujonczmester tanulmányi felügyelete alatt.” Erdőssy Kálmán jellemzése, alakjának fontossága, pozitív fordulat a rend belső életében, hiszen közel 100 év után végre arra tevődik a hangsúly amit sohasem szabadott volna olyan méltatlanul elhanyagolni, amint azt periférikus ügyként kezeknek láttuk már csak 1850-től, de még inkább volt ez így a megelőző fél évszázadban. Erdőssy — akit már 1899-ben megbíztak a novíciusmesteri teendőkkel, abban az évben azonban nem volt belépés — az 1900. augusztus 15-én beöltözött új novíciusoknak — Peér Leónak és Málits Frigyesnek — máris a kezébe tudta adni könyv formájában azt az addigi hiányt pótló összeálk'tást, amely egészen 1950-ig a noviciátusok egyik fontos „tankönyve” volt, ezzel is igen maradandót al- kotva. Szerzőjére pedig így utal: Adolpho praelato-praeposito vile pietatis opus iuvantibus novitiis obtulit Colomannus. Mivel joggal hihetjük, hogy ez a kiadvány a hivatalos egyházi szertartáskönyvek előírásai mellett, az 1802 óta kikristályosodott csornai szokásokat is tartalmazzák, Repertorium Sacrum continens preces et nonnullos ritus in usum Canonicorum Praemonstratensium de Csorna. Csornáé, 1900.
