Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
26 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) B pont: A tisztaságról. C pont: Az engedelmességről. 3. fejezet: A prelátusról. 4. fejezet: A káptalanokról. 5. fejezet: A Rómával való kapcsolattartásról. 6. fejezet: Az „ideigvalók” kormányzásáról. 7. fejezet: A tanárok képzéséről. 8. fejezet: A napirendről. 9. fejezet: A „correctio fraterna”-ról. 10. fejezet: Instrukciók az elöljáróknak. Arról, hogy a rendtagoknak mi volt a véleménye az új szabályzatról, s hogy egyáltalán hogyan viselkedtek a nagykáptalan ideje alatt, mi volt a benyomásuk, nem találtunk adatot a csornai illetve az esztergomi levéltárakban. A pannonhalmi Bencés Kézirattárban viszont közvetetten értesülünk a vizitáció utáni csornai hangulatról. Pethő Damján 1853. november 6-án ezeket írja pápai rendtársának Weber Dénesnek Márkfi vizitációs titkári ténykedésével kapcsolatban: „A csornai atyafiak már tudják miben áll a reformatio. Valérián [Ramóczy Valérián soproni házfőnök] Szombathelyen náluk szállván hallotta tőlük a történteket. Igen nyughatatlanok, bosszankodnak [Márkfi] Samura, kit az egész reform kovácsolójának tartanak, ki szerintök a feledékeny [Scitovszky] János herczegnek a káptalanban is kánonokat súgott: azt mondják, hogy a kész pontokat felolvastatta, és csak alig szólhattak”. Majd az néhány új, szigorú rendszabályt említett meg: „Ketten-ketten tartoznak kimenni, csak ezüst órát szabad tartani, ezüst pixis tiltva van. A pénzre nézve, melyet eddig igazságos, böcsületes úton szereztek, az a határozat: szeptemberig jó czélra odaadhatják, de azután semmi pénzt sem szabad maguknál tartani, a szerzetnél leszen mindegyik számára depositum 40 pengő forint, melyből a Superior adhat, ha szükségét a tag megmondja.”38 A csornai rendtagok - bizonyára legnagyobb része — nemtetszéssel, sőt felháborodással fogadta tehát Scitovszky intézkedéseit, s egyáltalán az események stílusát. De ennél több - legnagyobb sajnálatunkra — nem derül ki a későbbiekben sem, sőt az egészen tárgyalt korszakunk végéig, 1900-ig nem találunk még csak a legkisebb visszautalást sem az 1853-as apostoli vizitáció visszhangjára. Mindenesetre ettől kezdve Gyöngyössy maradéktalanul begyűjtötte az egyes házakból és a felsőbbség felé tőle megszokott szolgalelkűséggel megküldte Esztergomba a kötelező jelentéseket,39 válaszolt például az efféle kérdésekre: Szorgalmasan vesz-e részt a közös imán? Milyen időközönként végez szentgyónást? Gyakran és illő módon misézik-e? Eleget 38 PETHŐ DAMJÁN, Bencés Kézirattár, 209/1. 39 Ld. Prímási Levéltár (Esztergom; továbbiakban: PL.), Cat. 22. (— Csornensis.)
