Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete 23 fel (hétfőn, kedden, szerdán és pénteken latinul, szombaton német nyelven), vagy a keresztény éberségről szólt. !/2l2-kor visszavonult mindenki a saját szobájába elmélkedni, illetve ismételni. 12-kor ebéd, alatta felolvasás a Szentírásból, vagy Kempis: Krisztus követése c. könyvéből, esetleg egy olyan könyvből, amit a perjel kijelölt. Pénteken és szombaton felolvasták a Regulát, illetve Szent Norbert beszédét. Délután 2-kor elmondták a vesperást és a kompletoriumot, valamint a halottakról való kötelező megemlékezést. 3-kor a rendi előírások szerint: pénteken recitálták a rózsafüzért a titkokkal magyarul (szerdán németül), szombaton pedig a lorettói litániát mondták el a templomban. (Hétfőn és szerdán 4- kor ismétlésre került sor.) Pihenést követően 6-kor az oratóriumban elmondták a laudest, melyben az olvasmány után elmélkedési pontokat is kaptak. Nyári időben ugyanúgy az oratóriumban elvégezték még a Szűz Mária litániát a megfelelő antifónával, majd ettől kezdve teljes csend van a konventben. A novíciusok napirendje kiegészült még a következőkkel: kedden és csütörtökön 8 és 9 között gyakorolták a gregorián éneket az ünnepi misékre; hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton voltak tanítási napok, ekkor tanulták meg recitálni a zsolozsmát, a helyi rendtörténetet, valamint a Regulát és a rendi statútumokat. Kedden és csütörtökön kóruséneket és görög nyelvet, hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton aritmetikát és metafizikát tanultak. A szerzetesi viseletét így írta le a vizitáció: „talár, skapuláré, cingulussal megkötve, amit változó módokon viselnek, de a színe mindig fehér”. Majd végül a vagyonközösség fontosságát hangsúlyozta, s még megjegyezte: „aposztata, hitehagyó, vagy szigorúbb életre vágyó nem nincs”. A következő fejezetben összefoglalt fogadalmak közül különösen is a szegénységi fogadalom betartásáról írtak, amelyet a szerzetesi cella egyszerűsége fejezett ki a legjobban. Az engedelmesség fogadalmáról szóló részt a 34. pontra később írhatták be, másnak az írásával található. A kanonokok általában évente egyszer, leginkább húsvétra gyóntak meg, a nagyhéten többet elmélkedtek is, húsvéti időben pedig magánájtatosságokat végeztek. A szerzetesek ellátásáról készült 7. fejezetből kiderült: betegszoba külön nincsen. Ennél érdekesebb a következő, szerzetesi iskolákról ké- * Ez annál is inkább érdekes, mert például néhány pannonhalmi bencés lelkében már éppen ebben az időben érlelődik a szándék más, szigorúbb és „szerzetesibb” rendbe, vagy valamely másik bencés apátságba való átlépéssel kapcsolatban. Amely ugyan csak még jó pár év múlva, de meg is történik: Jób Tóbiás átlépett a kármelita rendbe, Mann Emílián, Ballay Valér, Liszta Máriusz és Sztachovics Rémig pedig a lambachi bürokratikusán megreformált, de célját talán soha el nem ért bencés monostorba, ahol ugyan élete végéig csak Mann maradt meg, a többiek mind visszatértek Pannonhalmára. SÓLYMOS SZILVESZTER OSB: Átlépések külföldi kolostorokba. In: UŐ: Összegyűjtött rendtörténed tanulmányok. Pannonhalma, 1999. (Rendtörténeti Füzetek 3.) 171-221. p.
