Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
10 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) szellemmel bírnak”. Ezért számára ők a tanúk amellett, hogy Molnár „törvényes elöljárójához professiója szerint mindenkor hív maradott”, „jó moralitású”, és „azon a vidéken jeles gazda”. De mivel a rend tagjainak nagyobbik része által aláírt jegyzőkönyv, s a saját kezűleg aláírt káptalani határozat kötelezte, nem térhetett ki a jánoshidai jószágkormányzóság munkájának a felülvizsgálata alól, csak azt kérte rendtársaitól, hogy ezt az ellenőrzést ne rendtagok, hanem a váci egyházmegye részéről kiküldendő biztos végezze, aki ezt részrehajlás nélkül teheti. 1849 szeptemberében azonban megkísérelte, hogy Scitovszky Jánostól, az újonnan kinevezett esztergomi érsektől az április 13-i káptalani határozat hatályon kívül helyezését kérje. Ez nem történt meg, így egy évvel később, 1850 nyarán már nem látott más kiutat a maga számára, mint hogy a lehető legmesszebb Csornától, Jánoshidára költözzön. A jánoshidai „kényszertartózkodás” viszont Gyöngyössy szempontjából azért volt jó taktika, mert Csornáról való távolléte idején a rendfőnöknek fenntartott döntéseket más nem hozhatta meg, vagyis a prépostság gazdasági, valamint az utánpótlásban mutatkozó csődje kifelé részben palástolható volt. (Ekkor ugyanis már 9 éve nem vettek fel új novíciusokat.) Taktikája azonban egyre nagyobb elégededenséget szülve a rendtársak körében. Az első, préposti jogkörbe tartozó, elodázhatatlan döntés fél évvel Gyöngyössynek Jánoshidára való távozása után állt elő, amelynek a kérdése aztán utat nyitott az elégedetlen, a rendfőnököt felelősségre vonni akaró szerzetesek szunnyadó indulatainak. Szenczy Imrét „az idő rövidsége, az ügy szorgossága, s a prépost távolléte miatt a rend becsülete s a köznevelés érdekéből önszerűleg, a prépost előleges jóváhagyása nélkül”16 a perjel és a konvent az 1850/51-es tanévtől Szombathelyre küldött igazgatónak 1851. február 9-én levélben fordult Dézsenyi Evermód perjelhez s rajta keresztül a csornai konventhez. Megírta, hogy Sterne Ferdinánd OCist királyi tankerületi főigazgató január 28. és február 5. között hivatalos látogatást tett az iskolában, amelynek során előkerült a jövendő tanároknak az új középiskolai tanári vizsga szigorúbb követelményei szerinti megmérettetése, s hogy Nagy Bálint fiatal rendtag a tanerőhiány folytán felmenthető lenne-e ez alól. Nagy egyébként ekkor nem tartózkodott Szombathelyen, mert a fentiekben említett okok miatt Gyöngyössy valószínűleg elhelyezte Szombathelyről, hiszen a továbbiakban Szenczy azt írja, hogy Sterne szerint a felmentés csak akkor lenne lehetséges, „ha őt (ti. Nagyot) most mindjárt valami szín alatt, mint szépírás tanítót és helyettest, Szombathelyre hoznák”.17 Ezért Szenczy igen kívánatosnak mondta, hogy Nagy Bálint még a húsvét után kezdődő második félév előtt Szombathelyre kerüljön, csakhogy a diszponálás a prépost jogkörébe tartozó in,6CsPPL.A.V. 25. II. 5.-1. 17 CsPPL. A.V. 25. II. 5.
