Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - RECENZIÓK - Busku Anita Andrea: Sarnyai Csaba Máté:Polgári állam és katolikus egyház (1848. március-december). A katolikus autonómia-törekvések megjelenése
156 Egyháztörténed Szemle V/l (2004) 1848-ban elsősorban az autonómia egyházias változata volt az uralkodó irányzat; ekkor a főpapság célja: lehetőleg konzerválni, amit csak lehet. 1848 után ezzel szemben az egyházreformot is magába foglaló liberális koncepció jutott nagyobb érvényre, amelyet elsősorban Horváth Mihály nevével fémjelezhetünk. A munka felépítése koncepciózus, ami az egyes típusok bemutatásának sorrendjén túl (a második alfaj ismertetése az összegzés előtti, XI. fejezetben található) az alapvető struktúrában is érvényesül: a fejezeteken belüli, illetve a fejezetek egymáshoz viszonyított hierarchiájában. S hogy mi szükség van a katolikus autonómia kutatására? Egyáltalán értelmezhető-e e kifejezés a 19. századi magyar történelem összefüggésében? A szerző megközelítésében ambivalens viszonyulást vagyunk kénytelenek alkalmazni, melynek lényegi jellemzői: paradoxon, mégis releváns e kérdés felvetése. Megvalósíthatósága ugyanis mindig is korlátozott volt, ám megjelenése és a reá adott reakció híven tolmácsolja a polgári államban adódó problémákat, mind az állam-egyház relációban, mind az egyház szervezetén belül. 1848-ban a katolikus egyház történetének utolsó nagy fordulópontja következett be. A millenáris keresztény államban betöltött félezredévnyi hegemóniája, majd a reformáció után fellépő majd háromszázadnyi vezető szerepe 1790-től látványosan meggyengült. A reformkor vallásügyi vitái kiélezték az ellentéteket és felerősítették a sérelmeket az eltérő érdekeltségű, véleményű csoportok között. A nézetkülönbségek azonban nem any- nyira a hit talaján sarjadtak, mint a feudális maradványokhoz való ragaszkodás, illetve a modern polgári felfogás követésének kibékítheteden szembenállásából. Az utolsó rendi gyűlésen a katolikusok megfosztattak államegyházi rangjuktól és fontosabb kiváltságaiktól. Ez a mai, modern, felvilágosult polgári állam megteremtésének fontos kritériuma volt, tehát mindenképpen egy szükséges folyamat betetőződéseként értékelhetjük. Az érintett egyház azonban egy ellene irányuló akcióként szemlélte mindezt, amelyre egyértelmű reakciókkal válaszolt. E reakciók kiemelt elemének tekinthetjük a katolikus autonómia szervezetének kiépítését. E gondolatok tükrében szerintünk is szükség van a dolgozatban megalapozott eredményekre, és a katolikus autonómia területének további kutatására. (Busku Anita Andrea)
