Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban
Lagzi Gábor: Evangélikus egyház a 20. században... 111 Mikor 1934-ben Kárlis Ulmanis puccsot hajtott végre, elkezdődött Lettországban (a többi balti államhoz hasonlóan) egy tekintélyelvű rendszer kiépítése. A hatalomátvételt követően az érsek nem engedte az autóritér és nacionalista jellegű beavatkozást egyháza életébe, de támogatta azt a javaslatot, miszerint 1934 decemberétől ne választhassanak az egyházi vezetésbe újabb német nemzetiségű tagok (meg kell jegyezni, hogy mindez törvényes úton történt).17 Egyébként a lelkipásztorok az államtól kapták a fizetésüket (ún. kongrua), akárcsak a hitoktatók. A kiszolgáltatott szentségek (keresztelés, Úrvacsora) száma az egész korszakban állandó maradt, létezett a belső misszió, az ifjúsággal való foglalkozás, iszákosmentő és alkoholmegelőző csoportok alakultak meg és működtek.18 Hosszú „identitáskeresés” után úgy tűnhetett, hogy az evangélikus egyház magára talált, sok helyen igen aktív gyülekezeti élet folyt, és pozitívan befolyásolta az egyház képét, ahogyan a lelkészek a szellemi-lelki és kulturális életben szerepeltek. A német befolyás kiszorítása teológiai területen inkább ellenkező irányba sült el, hiszen a rigai teológiai karon inkább a skandinávok, liberáüsabbnak mondható teológiájából merítettek, s ezt ültették át Lettországba.19 Az észtek szintén inkább a skandináv és az angol protestánsok felé keresték a kapcsolatokat. 1927-ben a lett gyülekezetek felében vettek Úrvacsorát és a házasságok 10%-át nem a templomokban kötötték meg - ez mintegy előrevetítette, hogy a szekularizációs folyamatok már a két háború között elindulnak.20 Hasonló volt a helyzet Észtországban is, ahol egy 1934-es adat szerint az újszülöttek 71.5%-át keresztelték meg evangélikusnak, a temlomi esküvők aránya 69.9% volt, míg a temetések 87.1%-a zajlott egyházi keretek között.21 Összegzésképpen elmondhatjuk, az észt és a lett evangélikus egyház a függetlenség korszakában a lehetőségekhez képest megerősítették a társadalomban elfoglalt pozícióikat. Az is igaz, hogy a szekularizációs folyamatok már a függetlenség korában elindultak, amelyben nem kis szerepet játszott az a tény, hogy nem igazán tudtak népegyházzá válni, bár kétségtelen, megszűnt az evangélikus egyház kizárólagos német jellege. Az évszázados német hegemóniát nem lehetett két évtized alatt kiküszöbölni, s az Ruhtenberg, 1965.113-114. p. 18 ANDERKAS, CLAUS VON: Gemeinschaft des Schicksala des Glaubens. Die evangelische- lutherische Kirche Lettlands. In: lutherische Kirche in der Welt, 1985. 32. sz. (továbbiakban: ANDERKAS, 1985.) 107. p. 19 Ansons, 1993.202. p. 20 1 ANSONS, GüNARS: Lettlands Kirche und ihre Erfahrung mit Amt und Gemeinde. In: Ijitherische Kirche in der Welt, 1994. 4. sz. 185-190. p. Plaat, JAANUS: Religious Change in Estonia and the Baltic States during the Soviet Period in Comparative Perspective. In: Journal of Baltic Studies, 2003. 1. sz. (továbbiakban: Plaat, 2003.) 63. p.
