Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: P. Benedek Fidél ferences tartományfőnök (1907-1979)
P. Benedek Fidél ferences tartományfőnök (1907-1979) Sas Péter K ét kiváló szerzetes atya, - a piarista Bíró Vencel és a ferences P. Boros Fortunát — szerkesztésében 1941-ben hagyta el a kolozsvári Szent Bonaventura könyvnyomdát az „Erdélyi katolikus nagyok” című kötet, mely az Erdélyben szolgáló „ragyogó katolikus csillagoknak” állított maradandó emléket. Azóta eltelt jó félszáz esztendő s ideje lesz folytami az akkori kezdeményezést, megírni, és egy kötetben kiadni az elmúlt öt évtized alatt az erdélyi égbolton feltűnt újabb katolikus csillagokat: a szentéletű P. Csiszár Elektől a nagy tudású Bíró Vencelen keresztül a boldog emlékezetű Márton Áronig. Ebben a sorban foglalja el méltó helyét P. Benedek Fidél is. Benedek Simon — szerzetbeli nevén Fidél atya — 1907. október 3-án született az „anyaszék”, Udvarhely vármegye még félezer lelket sem számláló kicsi falujában, Székelyszendéleken Benedek Lajos és Tököli Veronika gyermekeként. A magyar történelmet ugyancsak átformáló időben, 1919-ben kezdte el középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi gimnáziumban. Az „anyavárosban” ismerte meg az erdélyi barátokat. Még nem volt 16 éves, amikor a ferences rend 1923. szeptember 11-én, az ősi mikházi kolostorban a testvérek közé fogadta. A középiskolát 1924 és 1927 között Csíksomlyón fejezte be. A rákövetkező négy esztendő alatt Vajdahunyadon folytatott teológiai tanulmányokat. 1929. június 27-én tette le ünnepélyes fogadalmát. A következő esztendő végén, december 21- én szentelték pappá a püspöki székhelyen, Gyulafehérváron. Papi pályafutását Brassóban kezdte, mint gyóntató (régies kifejezéssel „áldozár”) és hitszónok. P. Csiszár Elekkel és P. György Józseffel való találkozása egy életre szóló élményt jelentett a fiatal szerzetes számára. A szentéletű Elek atyától tanulta meg az obszervancia lényegét és értesült arról a meg nem alkuvó harcról, melyet idős tanítómestere folytatott Assisi Szent Ferenc eredeti törekvéseinek a mindennapi gyakorlatba való átültetéséért a rendi reform idején. Egykori házfőnöke a rendi történész, P. György József volt. Tőle kapta az indíttatást a történelem tanulmányozásához és munkássága majdani folytatásához.
