Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - RECENZIÓK - Csorba Dávid: Győri L. János (sajtó alá rend.): Nagyari József tábori prédikációi (1681-1683)
Recenziók 151 Pál, első egyháztörténetünk megalkotója, S%ent Siklus című művében megkülönböztetett ,Angliai, néhol pedig, az újább Belgiomi, methodus”-t, „állván ez utolsóbb tanításnak módja tsak Propositióból, és Applicatiobót’ (RMK I. 1556). A másik elv, az „újabb Belgiomi, methodus” esetén Nagy Gézának a 17. századi egyháztörténetében a Coccejus-Burmann—féle németalföldi bibliamagyarázat mellett tette le voksát; Bartók István 1998-as irodalomtörténeti monográfiája német forrásokat sejtetett; ugyanakkor 17. századi példáink nem tagadják, hogy ez az angliai puritán homiletikai hagyományra építő struktúra más hagyományokból is táplálkozhat. Magyarországon explicit módon ezt a németalföldi coccejánus írásmagyarázati módszert, Burmann megnevezésével kevesen vállalták fel. Szatmári Pap János, kolozsvári lelkész „néhai boldog emlékezetű Burmán Ferencnek, egy időben kedves tanító Mesteremnek” nevezte az utrechti professzort. Szatmári Pap János a rejtjelesen Amesiusra épülő imádságmagyarázatainak előszavában szólt a magyar reformátusoknál klasszikusnak számító ötös-rendszerről, amit őmaga is követett, és végül idézte Burmann véleményét a kettős pillérű beszédszerkezetről. „Multo minus necessum est expressis verbis auditorum in Concione semper monere, hanc doctrinam, hanc usum esse, more illorum pictorem qui bovem vel equum idoneem pingere nequerunt, nisi illum bovem vel equum esse appingant. Rite modo doceatur, moneatur, corripiatur, ultro satis patebit, et doctrinam et usum esse” (RMK I. 1727. előszava). A beszédek két részre válása doctrinas?, és ususn, Medgyesi Pálnál Értelmet és Életet né%ő részekre, Ember Pálnál „betű szerint való Magyarázat”-ra és „lelki értelem szerint való Magyarázatára, a literális és a figurális értelmezés ősi kettősségét jeleníti meg (peshat-derash, mutakallim-szúfi), melyet a coccejánus teológusok a scopus irányába mozdítottak el. Frans Burmann ennek a gondolkodásmódnak a legeredetibb képviselője volt a 17. században. Aki veszi a bátorságot, és 17. századi prédikációk olvasásába kezd, annak feltétlenül ajánljuk a Győri L. János által szerkesztett Nagyari- kötetet. A két pogány közti politikai helyzetben megszólaló egyházi beszéd komplex történelemi látásmódja, ékes, szemléletes nyelvezete, bibliás arcéle nemcsak mint történeti szöveg lehet érdekes. A kiélezett helyzetben döntésre, választásra belsőleg kényszerített ember mindenkori kínjai, történelmi példái sejlenek fel Nagyari József választott textusaiban, nemzeti és egyéni utakat kijelölő prédikációiban, erőteljes applikációiban. Ha majd az irodalomtörténeti szakkönyveket is újrafogalmazzák, és egyszer új határpontokat jelölnek ki, akkor talán majd az erdélyi prédikátor egyházi beszédei is az őket megillető helyre kerülnek. Nagyari József életművét feltétlenül a 17. századra vonatkozó műveltségünk alapvető részének tekintjük, és köszönettel tartozunk érte, hogy erre a szövegkiadás rávilágított. (Csorba Dávid)
