Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A dési per történeti háttere
Szabó András Péter: A dési per történeti háttere 37 Keserűi Dajka János azt is kieszközölte a fejedelemtől, hogy a háromszéki reformátusok és unitáriusok 1614-es unióját érvénytelenítve az itteni unitárius gyülekezeteket a református püspök fennhatósága alá rendelje.34 A rendelkezés az önálló erdélyi fejedelemség egész léte alatt érvényben maradt. Háromszék kérdése ezután sok feszültség forrása lett a sohasem rózsás kálvinista-unitárius kapcsolatokban.35 1622 őszén a besztercei országgyűlés megerősítette a szombatosok elleni korábban hozott intézkedéseket/' azonban a korábbihoz hasonlóan ez a törvénycikk sem került végrehajtásra. Bethlen Gábornak a szombatosokkal szembeni magatartása mindig igen ellentmondásos volt, hiszen míg őket, a lelki zsidókat üldözte, addig az „igazi” zsidóknak 1623-ban kiváltságokat adott.37 Ráadásul 1621-ig kancellárja a szombatosok későbbi vezére, az Eössi-örökös38 Péchi Simon volt.39 Más kérdés, hogy milyen és mennyire ismert volt Péchi, és a törökkel folytatott diplomáciában nélküAz 1614-es unió szövege: DÁNIEL GÁBOR (sajtó alá rend.): A református és unitárius papok és mesterek szabadalmai Háromszéken. In: Keresztény Magvető, 1906. 22-30. p. (továbbiakban: DÁNIEL, 1906.) 27-28. p. Keserűi Dajka akciójáról református elfogultsággal: PüKOLY, 1904. II. 72. p. Unitárius szemszögből: SZÉKELY, 1839. 132. p.; KÓVÁRY, 1863. 252. p. Bőd, 1999. 45. p.; JAKAB Elek: Az unitarizmus aláhanyadása János Zsigmond vál. király és Dávid Ferenc halála után. In: Keresztény Magvető, 1896. 74-90. p. (továbbiakban: JAKAB, 1896.); Dániel, 1906. 22-30. p. EOE. VIII. 14-19. p. A kérdéses cikkely szövege: uo. 108. p. A zsidózókkal egy articulusbon szerepelnek itt a fejedelem Academiáját becsmérlők. EOE. VIII. 26. p. A kérdéses cikkely szövege: uo. 143-145. p.; A zsidók az 1622-ben Alvincra betelepített anabaptistákkal azonos kedvezményeket kaptak. A habánokkal foglalkozó törvénycikk: EOE. VIII. 102-103. p., 1622. május 1-23. közötti kolozsvári országgyűlés, XXIII. articulus. Eössi fiává fogadta az egyszerű családból származó Péchit, és egyúttal ráhagyta tekintélyes birtokait: PettkÓBÉLA (sajtó alá rend.): Levelek és okiratok a maros-németi levéltárból. In: Történelmi Tár, 1887. 805-816. p., 808-810.p. 39 1621-ben fogatta le Bethlen Péchit, és csak 1624-ben engedte el 73 erdélyi úr nagy összegű kezessége fejében. Abban majd minden történész egyetért, hogy Péchi nem vallásának köszönhette az ítélet nélküli fogságot, és birtokai elkobzását. Források: Kemény János önéletírása. In: V. WiNDISCH ÉVA (szerk.): Kemény János és Bethlen Miklós művei. Bp., 1980. 11-393. p. (továbbiakban: Kemény, 1980.) 15-16.; ETA. III. 350-357. p. (Péchy Simon Bethlen István erdélyi gubernátorhoz írt levele 1621-ről.); ETA. IV. 188. p. (Segesvári Bálint krónikája: uo. 157-218. p.); VASS MIKLÓS (sajtó alá rend.): Egyháztörténelmi adatok. In: Keresztény Magvető, 1904. 274- 275. p.; VASS Miklós (sajtó alá rend.): Adatok Péchi Simon életéhez. In: Történelmi ’Tár, 1907. 499-505. p., 502-503. p. Irodalom: DÁN, 1987.166-177. p. - A kancellárt valóban árulónak tartja, Péchi szerinte el akarta foglalni a fejedelmi trónt; SZEKFŰ, 1983. 128. p. — Péchi Bethlen háta mögött tárgyalt a császáriakkal.; PÉTER KATALIN: A fejedelemség virágkora (1606-1660). In: Makkai LÁSZLÓ — Szász Zoltán (szerk.): Erdély története, II. Bp., 1986. 617-783. p., 685. p. — Péchi valóban áruló; KÓVÁRY LÁSZLÓ: Péchi Simon kancellár (1598-1640) In: Keresztény Magvető, 1871. 34-48. p. (továbbiakban: KÓVÁRY, 1871.) 43. p. - valójában nem áruló; KOHN, 1889. 188-189. p. — soha nem volt áruló.
