Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A dési per történeti háttere
36 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) nevezte Krisztust,28 29 és ez azt bizonyítja, hogy a vád nem volt teljesen alaptalan, a non adoranti^mus ismét felütötte fejét. A hitvita és annak fo- lyományai erősen rányomták bélyegüket az 1618 őszén Gyulafehérvárt tartott országgyűlésre is, amelyen határozat született a vallási innovatik. „úgymint a^judai^mus, és ahho^ hasonló káromlások” ellen,30 és olyan hangok is megszólaltak, amelyek az unitáriusokkal szembeni fellépést sürgették.31 A támadások hátterében valószínűleg a református egyház és nagyhatalmú püspöke, Keserűi Dajka János32 állt. A fejedelemmel igen szoros kapcsolatot kiépítő superintendens még azt is el tudta érni, hogy ő elnököljön az országgyűlést közveüenül követő erdőszentgyörgyi unitárius (!) zsinaton.33 * * * * A zsinat határozatai nem maradtak ránk, annyit azonban tudunk, hogy az unitáriusok megint elhatárolódtak a szombatosoktól, s bizonnyal rendelkeztek az unitárius egyház belső „megtisztításáról”, amely nagyszerű ürüggyel szolgálhatott a későbbiekben a reformátusok beavatkozására. (szerk.): Régi magyarországi nyomtatványok, 1601-1633. Bp., 1983. (továbbiakban: RMNY. II.) No. 1265.; Makkai László (szerk.): Erdély öröksége, IV. A fejedelem, 1613-1629. Bp., 1942. 24-25. p. POKOLY, 1904. II. 69. p. A vita két főszereplője később egyházának püspöke lett. Geleji 1633-ban Keserűi Dajka János halála után, míg Csanádi 1632-ben, mikor elhunyt a lengyel származású Radetius Bálint püspök. 29 * 1 A vita után a kolozsvári unitáriusok 1619-ben és 1620-ban kiadták Thoroczkai Máténak Enyedi György: Explicationes locorum... című művéből készült magyar fordítását. RMNY. II. No. 1187., No. 1222. Erre kívánt feleletet adni a református Milotai Nyilas Istvánnak 1622-ben Debrecenben kiadott éles hangú vitairata, a Speculum Trinitatis, mely a pardumiak szokott buzgó- ságával egyenesen eretnekekségnek minősíti az unitarizmust. RMNY. II. No. 1262. Milotai könyve nem csak magányos akció volt: az erdélyi református egyház teljes vezetősége támogatta 1620-as enyedi zsinat egyik feladata Milotai könyvének censeálása volt. Bőd PÉTER: Erdélyi református zsinatok végzései, 1606-1672. Kolozsvár, 1999. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek, 3.) (továbbiakban: Bon, 1999.) 38. p.; Bővebben a polémiáról: NAGY JÁNOS: Hídvégi Mikó Ferenc életrajza. In: Keresztény Magvető, 1875. (továbbiakban: NAGY, 1875.) 40-41. p.; Milotai, Bethlen Gábornak ajánlott könyvében nem arianusnak, hanem Samosatenicusoknak titulálja az unitáriusokat. MAKKAI LÁSZLÓ (szerk.): Bethlen Gábor emlékezete. Bp., 1980. (továbbiakban: MAKKAI, 1980.) Tudnunk kell, hogy Samosatai Pál szektája a korai kereszténység orthodoxok által leginkább megvetett keresztény csoport volt. A 325-ös niceai zsinat az eretnekek közül egyedül az ő keresztelésüket nem fogadta el. A megnevezés tehát felér egy hadüzenettel. EOE. VII. 92-97. p., a kérdéses cikkely szövege uo. 487-489. p.; Dán Róbert az articulus célkitűzésének nem annyira a szombatosok elleni fellépést, mint inkább a más felekezetekre gyakorolt hatást tartja. DÁN, 1987.107. p. 31 POKOLY, 1904. II. 70. p. Egyesek nemes egyszerűséggel török vallásnak csúfolták az unitarizmust, és ezzel közvetve annak politikai megbízhatadanságára is utaltak. ZovÁNYljKNQ: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977. (továbbiakban: Zoványi, 1977.) 310. p. POKOLY, 1904. II. 71-72. p.; KŐVÁRI LÁSZLÓ: A szombatosok Erdélyben. In: Keresztény Magvető\ 1863. 244-261. (továbbiakban: KÓVÁRY, 1863.) 252. p. A fejedelem nyomására a zsinat a református egyháznak engedi át a szombatosok térítését. — forrást nem hoz.
