Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában
76 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) 79 kap (Ifjúságom bűneiről), továbbá az imádságok bűnvalló részében következetesen terítékre kerül. De mindezeknél is jelentőségteljesebb Bethlen azon boldog megállapítása, hogy az önmegtartóztatás erénye, nyilván isteni segítség révén, lehetővé tette számára, hogy házassága előtt nem folytatott szexuális viszonyt senkivel: „...Isten engemet... csudálatosán meggátolt az assgonyember megismerésétől.. .”8° Továbbá Szőnyi Nagy István szerint, mártíroknak tekinthetők azok: ..kik., magukban az 6’ embert megfeszítették s meg-öldöklöttek.” Ez a kijelentés a via salutis folyamatára utal, amelynek a korszak puritánus kegyességgyakorlásában több megnevezése is létezett, a Szőnyi által említett változaton kívül még a gratia gradus, vagyis a dicsőség/üdvösség grádicsai megnevezéssel is éltek, hiszen mindezek a megtérés mozzanatát feltételezik, vagyis az óember megöldöklését, és a megtérés igazító-tisztító- megvilágosító következményeinek köszönhetően egy új (kegyes) ember megteremtését. Figyelemre méltó az is, ahogy ez a folyamat valamiképpen szerepperformanciát feltételez, hisz a hívő önmaga és a közösség számára egy bizonyos magatartásforma, szerep felvállalása, reprezentálása által igazolja megtérését, az óember megfeszítését, megöldöklését. Bethlen emlékiratában egyértelműen megmutatkozik79 80 81 82 * ez a folyamat, sőt maga az én- performancia mint self-fashioning erre az alapvető identitás- és szerepváltásra alapoz. E megtérés teszi lehetővé, hogy az élettörénet narratív struktúrájában kibontakozzék az a komplex identitás, amely a bűnös ifjúkor és a felnőttkor, az öregség mint a megtérés és kegyességgyakorlás idejének dichotóomiájára épül. ,JSIegyedik rendbéli mártyrok azok, kik a keresztviselésbe békességes tűrök” Újra Bethlen én-performálásának egyik tipikus megnyilvánulását állítja előtérbe a definíció, ugyanis a homo religiosus szerepkör, többek között a jóbi prototípus és az általa implikált attitűd fő attribútumainak (beletörődés, belenyugvás, feltéden engedelmesség stb.) felválallásán keresztül épült be az énreprezentációba. Bethlen célja egy olyan vallásos identitás megrajzolása, amelyben az egyén az isteni igazságosságot és ezen igazságosság jegyében fogant ítéleteket, mindenféle megkérdőjelezés nélkül fogadja, mondván: „Justus es Domine, etjusta suntjudiría tua” 84 79 Bethlen-önéletírás. 616-620. p. 80 . . . . * Bethlen-önéletírás. 625. p. 81 Szőnyi Nagy, 1675. 5. p. 82 1 ~ A puritánus kegyesség textusai felől artikulált via salutis folyamat működését az emlékiratban, a már hivatkozott írásomban végzem eL Vö. TÓTH ZSOMBOR: Puritánus kegyesség és retorika Bethlen Miklós műveiben. In: Irodalomtörténet, 2000. 2. sz. 210-235. p. Szőnyi Nagy, 1675. 5. p. 84 * Bethlen-önéletírás. 711. p.
