Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNY - Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa az Aldobrandini hercegek frascati levéltárában

8

Egyháztörténeti Szemle IV/1 l2003)

(provisio) a titkos konzisztóriumban a processzus alapján, előjogainak és kötelezettségeinek megfelelően két ízbeni előterjesztést (praeconisatio majd propositio)21 22 23 tevő bíboros-protektoré volt az egyik kulcsszerep. A jegyzőkönyvek a nunciatúráról — vagy magától a jelölttől — legtöbbször az állam- titkárság közvetítésével mindig hozzá kerültek. (A kihallgatásokat Rómában ő maga is lefolytathatta, mi több, erre korábban kizárólagos joga volt). Kézenfekvőnek látszott a feltételezés, hogy a vatikáni levéltárba be nem került iratok az illetékes bíboros-protektor személyi, családi iratai között keresendők, hiszen, mint arról már szó volt, 1625 előtt semmilyen szabály nem vonatkozott ezek beszolgáltatására.

Némi, ám korántsem felesleges vargabetűre kényszerített az a tény, hogy Magyarország és az örökös tartományok protektora a korszakban nem egy kuriális bíboros, hanem a Morvaországban rezideáló Franz Dietrichstein olmützi püspök volt.24 * Nevében a római konzisztóriumokon más és más bíborosok referáltak az egyházmegyék esedékes betöltéséről. Az első fogódzópontot tehát Dietrichstein Brünnben őrzött anyaga jelen25 >■

tette. Tanulmányozása korántsem volt felesleges, sőt. A kardinális saját római ágensével, Jacomo Olivierivel26 folytatott levelezéséből tudniillik si21 Azaz a pápa és a bíborosi kollégium együttes ülésén.

22 Fokonski, 1980.1-42. p.; PÁSZTOR, 1973. 209-268. p.

23

Az egyes országok érdekképviseletét a Szent Kollégiumon belül ellátó kardinálisok kora újkori működéséről — kialakulásával ellentétben — meglehetősen keveset lehet tudni. A nemzetközi kutatás csak újabban kezd némi figyelmet szentelni a pápaság nemzeti egyházakkal, államokkal való kapolcsattartásában kulcsfontosságú szerepet játszó intézménynek. PONCET, OlJVlER: Les cardinaux protecteurs des couronnes en cour de Rome dans la premiére moitié du XVIIe siécle: l’exemple de la France. In: Gianvittorio Signorotto - Maria Antonietta Visceglia (ed.): La corte di Roma tra Cinque e Seicento. „Teatro” della politica Europea. Atti del Convegno Intemazionale di Studi. (Roma, 22-23 marzo 1996.) Roma, 1998. (Biblioteca dei Cinquecento, 84.) 461-480. p.; és különösen: FABER, MARTIN: Frühneuzeitliche Kardinalprotektorate. Ein Projekt. In: ’Römische Quartalschrifi, 1999. 267-274. p.; későbbi időszakkal foglalkozik: BLAAS, RICHARD: Das Kardinalprotektorat der deutschen und der österreichischen Nation im 18. und 19. Jahrhundert In: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, 1957.148-185. p.

24 WODKA, JOSEPH: Zur Geschichte der nationalen Protektorate der Kardinale an der römischen Kurie. Innsbruck-Leipzig, 1938. (Publikationen des ehemaligen Österreichischen Historischen Instituts in Rom, 4/1.) 64-65. p.; ebbéli működésére is kitér: TENORA,JAN: Kardinál Dietrichstejn a Protektorat Germanie. In: óisopis Matice moravské, 1909.113-128., 252-263. p.

5 Jó eligazítást adó leltára: Obrslík, Jindnsch — Reznícek, Jan — Voldán, Vladimír (ed.): Rodiny Archiv Ditrichstejnű (1097) 1222-1944. I-ffl. Brno, 1979. (Inventáfe a katalogy fondű Státního Oblastního Archivu v Bmé, 27) 279-300. p.

26 Személyéről nem sokat tudok azon kívül, hogy hozzávetőleg 1600-1630 között, haláláig ágensként és protektori auditorként képviselte a morva kardinális érdekeit a Kúriánál. Ezer foliót meghaladó, több magyar vonatkozást tartalmazó jelentéseire lásd a következő, 27. jegyzetet Vö. még: MEYER, v. Arnoid OSKAR (hrsg.): Die Prager Nuntiatur des Giovanni Stefano Ferreri und die Wiener Nuntiatur des Giacomo Serra (1603-1606) Berlin, 1915. (Nuntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken, IV/3.) 19. p. (n. 39.)