Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Vatikán és Románia államközi megállapodásai a két világháború között
Vatikán és Románia államközi megállapodásai a két világháború között Sas Péter I. A konkordátum (1927) Vatikán és Románia 1919-ben diplomáciai kapcsolatot létesített egymással, de nem sikerült azonnal minden elintézésre váró kérdést rendezni. Az államközi megállapodás, a konkordátum létrehozása érdekében már a következő évben elkezdték a tárgyalásokat. A román kormány erőteljes, mondhatni túlzó követelésekkel lépett fel, melyeket Vasile Lucaciu görög katolikus pap állított össze. A tárgyalásokon résztvevő Netz- hammar római katolikus érsek így jellemezte az első tervezetet: „a győzelem friss mámorában íródtak le a Szentszéknek Romániával való első konkordátum-tervezetei, amelynek éle a Romániához került katolikus magyarság ellen volt fordítva, nevezetesen a nagyváradi és szatmári két magyar püspökség megsemmisítésére”. A román kormány javaslata az erdélyi egyházmegyék számának csökkentését is tartalmazta. Ennek érdekében a nagyváradit a Csanádiból alakítandó temesvári egyházmegyébe, a szatmárit pedig az erdélyi egyházmegyébe akarta beolvasztani. Az öt egyházmegyéből véglegesített temesvárit és erdélyit a bukaresti érsek keze alá akarták helyezni. Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök vatikáni tájékozódása során úgy látta, hogy a háttérben ismét az uniált egyház kiterjesztésének nagy ívű elképzelése áll. A görög katolikusok vezetői arra számítottak, hogy a konkordátum létrejöttével megnövekszik a görög keletei (ortodox) egyházzal szembeni térnyerésük. Ezek a reménységek a szentszéki diplomácia jövőképében megfogalmazott elképzelésekkel is találkoztak, ezért ennek elérése érdekében fogalmazódtak meg a Román Királysággal kötendő államszerződés korai tervezetei. Netzhammer érsek szerint a Vatikánban gyanakvóan és vádlón tekintettek mindenkire, aki a görögkeleti
