Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Vischer, Lukas: Kálvin öröksége és a jelenkori református egyházak szakadásai
Lukas Vischer: Kálvin öröksége és a jelenkori református... 69 formáló erejéről.19 Érdeklődése középpontjában mégis kora keresztyénsé- ge állott. Kálvin nem gondolkozott egy, a világ végéig kiterjedő misszióban, mint Loyolai Ignác vagy Franz Xavier. Krisztus az apostolokat bízta meg elkezdett munkája folytatásával. Az apostolok pedig, Szendélekkel teljesen „terjesztették az evangéliumot”.20 Kálvin azt hitte, hogy a „Lélek csodálatos ajándékai teljessége csak a fiatal egyháznak adattak, hogy a Krisztus uralma kezdetének mitegy díszéül legyenek, az evangéliumot terjedése kezdetén tekintélyhez juttassák, s hirdessék, hogy ez a Jóéi által is megjövendölt isteni jelenés ideje.21 A népekből való nép tehát megszületett. Kálvin nem vette észre, hogy éppen az ő korában kezdődik el az emberiség történetének, s azzal együtt a missziónak is egy újabb szakasza. Több mint két évszázad után tudatosult ez a református egyházakban. Ma viszont teljesen más a helyzet. A református egyházak nem csak missziói munkásságukat teljesítették ki, hanem a misszió a református önazonosság sajátos jegyévé is lett.22 A református egyházak közössége kiterjed az egész világra, univerzális közösség. Az egyház egysége tekintetében is új kihívásokkal és feladatokkal nézünk szembe. Miként tud ez az univerzális közösség megmaradni? Kálvin bármennyire is szívén hordozta kora evangéliumi egyházainak közeledését, írásaiban mégsem találunk a kérdés konstruktív megoldásához támpontot nyújtó tartalmakat. Kálvin nem ragaszkodott ahhoz, hogy egy egyház tanítása és életvitele mindenben fedje egymást. Amennyiben egy egyházban a notae ecclesiae felismerhetők voltak, nem habozott azt Krisztus egyházaként elismerni és a vele való közösség lehetőségeit keresni. Kálvin abból indult ki, hogy minden egyházat megillet „az egyház címe és tekintélye”. Ezzel alapot rakott az egyházak közössége lehetőségének úgy nemzeti, mint nemzetközi szinten is. Nem egy egyszínű egységet akart, hanem a sokszínűség, a különbözőség és az egymás kölcsönös elismerése egységét. Nem tisztázta viszont a különböző egyházak közösségének mikéntjét. A református egyházak soha nem tudtak közösen egy hitvallásban megegyezni. A 19 Ld. BARTH, Karl: Kirchliche Dogmatik.! V',3 Zoliikon, 1959.18skk. p. , A Krisztus királysága úgy vette kezdetét a világban, hogy Isten az evangéliumot mindenütt hir- dettetni akarta.” CR 43,348. 21 KrüSCHE, WERNER: Das Wirken des Heiligen Geistes nach Calvin. Berlin, 1957. 329skk p. Ugyanitt bőséges idézetanyag a témához. 22 Jellemző, hogy 1902-ben a Westminsteti Hitvallást a következőkkel egészítették Id: „Christ hath comissioned his church to go into all the world and make disciples of all nations. All betevers are therefore under obligation to sustain the ordinances of the Christian religion where they are already establisched and to contribute by their prayer, gifts, and personal effortsto the extension of the kingdom of Christ throughout the whole earth.” The Weastminster Confession of Faith, chapter 10.4, The Confession of Faith of the Presbyterian Church in the United States, Richmond, 1965, 68. p.
