Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - TANULMÁNY - Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa az Aldobrandini hercegek frascati levéltárában
Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa... 5 ján történő tanúkihallgatásokat már nem csak Rómában, hanem a területileg illetékes nunciatúrákon is lefolytathatták. A közjegyzőileg hitelesített jegyzőkönyvbe foglalt vallomások, a másolatban mellékelt okiratok (születési, iskolai bizonyítványok, kinevezőiratok) a központi egyházkormányzat számára egészen a 20. századig hivatalos és rendszeres információkat biztosítottak a részegyházak életéről, vezetőik személyéről.7 E sajátos forrástípus a modern történetírás számára is értékelhető adatokat tartalmaz. Egyrészt 1. összképet nyújt egy adott egyházmegye pillanatnyi helyzetéről; 2. egy egyházi karrier állomásairól; 3. továbbá árulkodik a vallomást tevők ismereteinek mélységéről. Másrészt az olykor csupán sematikus válaszok ellenére, egy-egy jobban informált tanú, vagy bőséges mellékletek esetében 1. hiánypótló adatokkal szolgálhat az egyébként kedvezőtlen forrásadottságú régiók vallási viszonyairól, például a magyar hódoltságéról; 2. a szóban elmondott jellemzések pedig máshonnan szinte teljesen elérhetetlen részleteket tartalmazhatnak az újonnan kinevezett főpap múltjáról, tulajdonságairól. A személyes dokumentumok, esetenként előforduló sajátkezű önéletrajzok hazai viszonylatban is egy főpapi proszopográfiai adattár alapjait vethetnék meg.8 A magyar püspökökről és püspökségekről - néhány római kivétellel — a császári nunciatúrán lefolytatott tanúkihallgatások jegyzőkönyvei az 1620-as évektől kezdve ugyanis többé-kevésbé hiánytalanul fennmaradtak a vatikáni levéltár különböző fondjaiban. VIII. Orbán (1623—1644) csak 1625-ben rendelte el az iratok kötelező archiválását. A mintegy kéttucatnyi kérdésre feleletet adó, és legkevesebb három tanú vallomását rögzítő hazai processzusok az ezt megelőző időszakból csak elvétve találhatók meg a bíborosi kollégium, a bécsi nuncia7 GeMMTIT, D.: Ii processo per la nomina dei Vescovi. Ricerche suU’elezione dei Vescovi nel sec XVII. Napoli, 1989.; RiTZLER, REMIGIUS: Bischöfliche Informativprozesse im Archiv der Datarie. In: Hämische Quartalschrifi, 1955. 95-101. p.; UÓ, Die bischöflichen Informativprozesse in den „Processus Consistoriales” im Archiv des Kardinalkollegs bis 1907. In: Komische Historische Mitteilungen, 1957/58. 204-220. p.; UÖ: Die archivalischen Quellen der,.Hierarchia Catholica”. In: Miscellanea Archivistica Angelo Mercati. Cittä del Vaticano, 1952. (Studi e testi, 165.) 51-74. p. — Az egyes konkrét feldolgozási példák bőséges nyugati szakirodaimának ismertetésétől most eltekintek. 8 E szeriális forrástípus hasznosításra egy-két példa: TUSOR PÉTER: Eszterházy Károly kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvei a Vatikáni Levéltárban. In: Kovács Béla (szerk.): Eszterházy Károly Emlékkönyv. Eger, 1999. 23-42. p.; MOLNÁR ANTAL: Adatok a vád püspökség török kori történetéhez. In: Egybáspörténeti Szemle, 2001. 2. sz. 57-86. p.; UÓ: A kalocsai érsekség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében. In: J. Újváry Zsuzsanna (szerk.): Ezredforduló — századforduló — hetvenedik évforduló. Ünnepi tanulmányok Zimányi Vera tisztdetére. Piliscsaba, 2001.149-163. p.
