Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - DOKUMENTUM - Csohány János: Békefi Benő két egyházkormányzati levele 1957 elejéről
138 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) hetett türelmetlenségem, indulatoskodásom, s magatartásom más megnyilatkozása, amivel sok atyafit megbántottam, bizonyára nem egyszer téged is. Harmadszor, a mindenre hasznos kegyesség gyakorlásában marasztal- tattam el, aminek legsúlyosabb következménye az, hogy nem tudott betölteni az életszentségnek az a mértéke, ami kellett volna felelős szolgálatom betöltéséhez. Ezért nem tudtam példa lenni, sőt megütközéssé és botránnyá lettem. Ezek az idők nyilvánvalóvá tették, hogy valóban a családomban és gyülekezetemben, nemcsak az egyházmegyei közösségben, hanem mindnyájatok között én vagyok a legbűnösebb. Ennek most sok külső, tehát nemcsak szubjektív bizonyságát is kaptam. Keresztyén atyafiak, barátok és testvérek, s szolgatársak, a megváltás evangéliumának a hirdetői, akik Jézus Krisztus mértékadó szavát ismerik és hirdetik, tudniillik, hogy az vesse rá az első követ, aki nem bűnös, szabadon és szükségszerűen, sőt az egyház megújhodását célozva ítélnek, vádolnak és kárhoztatnak. Nyílván náluk, de nálatoknál is én vagyok a bűnösebb, a legbűnösebb. Tudom és hiszem, hogy Jézus Krisztus engesztelő áldozat a mi bűneinkért és az O vére megtisztít minket minden bűntől. Tudom és hiszem, hogy Jézus Krisztusban van a mi váltságunk és O vére által és a mi bűneink bocsánata. Tudom és hiszem, hogy mindenki bűneinek bocsánatát veszi az O neve által, aki hisz Őbenne. Mégis szükségesnek tartottam előtted is feltárni és meggyónni bűneimet, és Téged is a Krisztus nevében megkérni, ha tudsz, bocsáss meg és oldozz fel. Miközben konkretizáltan felismert bűneim megítélésében gyötrődtem, sokszor megpróbáltam feladni tanításaimat és látásaimat, alkalmazva rájuk a mások által hangoztatott kritikát. De vizsgálódásaim alapján azonban egyszer sem tudtam odajutni, hogy azt, amit a megváltás teológiájáról, a diakóniáról, az egyházról és az igehirdetésről tanítottam, meg kellene változtatni. December végén több lelkésztestvéremnek ezt világosan meg is írtam. Levelet váltottam erről a kérdésről Hromadka professzorral és legutóbb Hellstem lelkésszel is. Világossá lett előttem, hogy saját személyi bűneim a fentebbi tanítások igazságát nem ronthatják. Az is világossá lett, s ebben Hromadka professzor „Gondolatok a magyar krízisről” című dolgozatával nagyon megsegített, hogy akármilyen véresek és nyomorúságot hozóak voltak a tragikus októberi események, aminek ellenforradalmi jellegét október 24-e óta mindenkinek megmondtam, akivel érintkeztem, nem hoztak népünk életében népünk történelmi helyzetét megváltoztató eredményeket. A népünk történelmét, politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életét irányító hatalom „felsőbbség” továbbra is a munkásosztály kezében van, s az nem meggyengült, hanem megerősödött. Változadan a hitem, hogy ezt a hatalmat Isten adta a kezébe, hogy mindnyájunk javára gyakorolja. Magyarországon szocializmus