Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 2. szám - DOKUMENTUM - Csohány János: Békefi Benő két egyházkormányzati levele 1957 elejéről

136 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) börtönbüntetést kapott Békefi feljelentésére valamint néhány lelkésztársa /■ 9 terhelő tanúvallomása és provokációja eredményeként. Kádár János 1957. február 7-én Nyíregyházára látogatott. A pártbi­zottság épületében fogadta Békefi Benőt, aki tájékoztatta a történtekről és feljelentette Bán Istvánt. Igaz, hogy aznap valaki átadta Kádárnak azt a le­velet, amelyet Békefi Mindszentyhez írt, de nem jutott el a címzetthez. Kádár ennek ellenére alkalmas partnernek ítélte Békefit, és nyomozást rendelt el Bán István ellen.9 10 Békefi helyzete tehát ismét megszilárdult a párt és állami vezetésnél. 1957. február 12-én Békefi mint a főnixmadár kezdett megéledni poraiból. Ugyanezen a napon körlevelet intézett elvba­rátaihoz. Megírta, hogy Bereczky és Péter János irányvonala volt helyes. Saját működésében is azt tudja helyteleníteni — írta —, hogy túlságosan he­vesen és olykor sértően, a levél címzettjeit is sértő módon látta el felada­tát. Elítélte az „ellenforradalmat” és helyeselte az egyházi vezetésnek a Kádár-rendszerrel történő megegyezési törekvését. Őt is hívják, hogy áll­jon be e sorba, de jelenlegi helyzetében nem teheti, hiszen mindentől visz- szavonult, bár le nem mondott, pedig erősen követelték tőle.11 * Ez amo­lyan sztálinista önkritika és bűnvallás volt, amely alapján feloldozást és az egyházi vezetésbe történő ünnepélyes visszahívást várt. E visszatérést ké­szítette elő elvbarátai megengesztelésével és egyetértése kifejezésére jutta­tásával. Egy másik levelet 1957. március 19-i kelettel a Tiszántúli Egyházkerület Elnökségéhez intézett. Az előző levélnél ez rövidebb. Elhagyta saját „bűnei” felsorolását, csupán legbűnösebbnek nevezve magát, az „ellenforradalmat” értékelte és hitet tett a Bereczky-Péter-vonal mellett. Ekkor minden egyházkerületi tisztségéről lemondott és kijelentette, hogy az egyházi közéletbe soha sem kíván visszatérni. A levelet „haszontalan és legbűnösebb szolgája: Békefi Benő” záradékkal írta aláhíem sokáig tartott Békefi önmarcangolása. 1957. március 22-én az esperesi és gondnoki értekezlet a régi egyházvezetéshez való visszatérésről döntött. Békefi erről kitűnő hírszolgálata révén azonnal értesült és más­napi kelettel levélben üdvözölte a döntést és felajánlotta együttműködését Gaál István esperes-püspökhelyettesnek.13 Jutalma nem maradt el. Hama­9 Ld. előző jegyzetet. Ld. 8. sz. jegyzetet. A levél indigós másolata birtokomban. Publikálatlan. Az eredetit Tibori János sem találta meg a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárában. Ld. I. sz. dokumentum. Az itt közölt do­kumentumot Békefi Bartha Tibornak címezte, a debreceni Árpád-téri egyházközség irattárából juthattam hozzá. A levél indigós másolata birtokomban. Publikálatlan. Az eredetit Tibori János sem találta meg a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárában. Ld. II. sz. dokumentum. TIBORI JÁNOS: A Tiszántúli Református Egyházkerület története 1957-1965. Debrecen, 1996.

Next

/
Oldalképek
Tartalom