Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - DOKUMENTUM - Csohány János: Békefi Benő két egyházkormányzati levele 1957 elejéről
134 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) tus Szabadtanácsot szervezett Nyíregyházára. Ez már nem evangelizáció volt. A rendezvény ugyan a Református Gyülekezeti Evangelizáció Baráti Társaságának égisze alatt szerepelt és Bereczky Albert államtitkár volt az elnöke, Finta István, Fekete Sándor, Szamosközi István és mások vitték a prímet, de a szürke eminenciásnak - főtitkári rangban - a jó szervezői adottságokkal rendelkező Békefi számított. O írta meg azt a könyvet is, amit a Szabadtanács az első ülésszak után megjelentetett. Ezeken a tanácskozásokon rendkívül erős kritikával illették a korábbi magyar egyházi-, politikai-, társadalmi és gazdasági életet. A református egyházban vezető- váltást sürgettek,5 ami 1948-ban Ravasz László püspök lemondatásával és helyére Bereczky Albert megválasztásával részben megtörtént. 1949 őszén aztán Révész Imrét Péter János váltotta. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ami 1945 nyarán nem sikerült belülről Békefinek, sikerült kívülről Rákosinak. Békefi Benő ezután Péter János egyik legodaadóbb híve, bizalmasa lett. A Tiszántúli Egyházkerület pénzügyi előadójává lépett elő és a kerület pénzügyi „mogul”-jává nőtte ki magát. A püspöki iroda tényleges igazgatásáért folytatott késhegyig menő küzdelme Bartha Tiborral, az iroda kinevezett vezetőjével. A debreceni teológián a teológiai átnevelés céljára új tanszék létesült az Okumené története és teológiai problémái címen, vezetését Békefi Benő kapta. Az 1953-54-es akadémiai évben megválasztották rendes tanárnak, helyettes tanárként mellé került Bartha Tibor. Békefinek semmi tudományos képesítése nem volt, tehát nem lehetett volna professzorrá választani. Megkapta Békefi a Magyarországi Ökumenikus Bizottság főtitkári tisztségét is, noha semmiféle nyelvet a magyaron kívül nem beszélt és nem értett. 1952-ben a Nyírségi Egyházmegye esperesi székébe ültette, no nem a közbizalom, hanem egyházon kívüli kapcsolata és az annak kegyeit kereső egyházkormányzat. Azokat a lelkészeket, akik nem tetszettek a pártvezetésnek, és ha letartóztatásra még nem tartotta érettnek őket, akkor az egyházi vezetéssel Békefi esperes keze alá száműzettek „átnevelésre”. Az egyházi szóhasználat hivatalosan ezt úgy nevezte, hogy segítette eligazodni ezeket a lelkéTlBORI, 1995.144-152. p. Az 1947. augusztus 19-21. napjaira tervezett tanácskozást nem tartották meg, sőt azon a héten megszűnt a Békefi szerkesztette Magyar 'Református Ébredés c. hetilap és az ugyancsak általa szerkesztett Keresztyén Család c. havi folyóirat is. E két sajtótermékből jól nyomon lehet követni a két megtartott és a csupán előkészített harmadik tanácskozást. Az elsőről külön könyv jelent meg Békefi szerkesztésében és kiadásában: Országos Református Szabadtanács. Nyíregyháza, 1946. augusztus 14-17. Budapest, 1946. Teljesen elfogultan írta meg évtizedekkel később Nagy Tibor egy folyóiratban publikált tanulmányában az általa következetesen Nyíregyházi Református Szabadtanácsnak titulált mozgalom történetét, amiben egy dolog azonban igaz volt, annak kiemelése, hogy az egész Békefi műve volt. NAGY TIBOR: Romok közt látták a szép holnapot In: Református Egyház, 5975.49-55. p.
