Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat Nyárádkarácson község egykori görög katolikus közösségében

Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat

115

a román ortodoxok által 1919 után elfoglalt magyar katolikus és református templomokért is.25

A visszaemlékezések szerint Karácsonfalván és Kisteremiben is voltak visszaélések és diszkriminatív fellépések a görög katolikusokkal szemben. Karácsonfalván Fekete János, református lelkész „buzgó” tevékenysége elevenen él a helybéliek tudatában.

A magfar pap, Fekete János segített az embereknek, bog/ magyarítsák a neveket. S aztán nem csak itt, hanem mentek szervezkedni még más falukba is. Vitette magát valamelyik kurátorral, a szekérrel. Há akkó nem vöt motor. (LA.)

A diszkriminatív fellépéseknek vizsgált két közösségben jelentős pszichikai, mentális hatása volt: minden esetben a többséget képviselő közösséggel való szembesítést célozták. Nyílt megszégyenítésre, a közösségből való kizárásra, kirekesztésre is volt példa:

Miklós napkó örökké bál vöt csinálvo. A kormányzó Horthy Miklós vöt, r nagy bál vót, s a pap, Fekete János, összeszedte a románokat s elvitette a bálbó, s kellett táncojanak a román nótákró. (LA.)

Kisteremiben a szomszédos káposztásszentmiklósi lelkészt nevezik meg a „leventék csoportparancsnoká”-nak. Itt is a karácsonfalvihoz hasonló megszégyenítési formákkal találkozhatunk:

Az iskolában egyszer a szentmiklósi református pap azf mondta, hogy az oláhok álljanak fel, s a teremből menjenek ki. Ez 1942-ben volt. Megkérdezték Székely Ferit, hogy hány Isten van? Mondta, hogy minden sarokban egy kosárral. Erre megverték és mondták neki, bog egy, mert „A magyarok Istenére esküszünk [...] ” (M.J.)

Kisteremiben az államigazgatás szintjén történő áttérítési kísérletekre is volt példa:

A megyebíróhoz hívták édesapámat a csendőrök. Mondják, jött béhívó, visszük munkaszolgálatra — mert csak a románokat vitték. De agt mondták neki, ha átáll reformátusnak, nem viszik el. Édesapám azt mondta, hogy „görög katolikusnak születtem és annak is halok meg". Erre azt mondták neki, hogy ügyes ember, és így nem vitték be. (M.I.)

Fizikai bántalmazásra Szentmiklóson találunk utalást:

1940-44 között bíró volt Szentmiklóson [...] mindjárt eszembe jut a neve, — magas ember volt, görög katolikus volt, s ő volt a bíró a románok ideje alatt, s nagyon korbácsolták akkor 40-44 között — Orosznak hívták. (M.I.)

A református hittanoktatást, templomba járást ezen időszakban a szigorú szabályzat kötelezővé tette a görög katolikus gyerekek számára is:

GERGELY Jenő: A területi revízió társadalmi-politikai következményei. In: PÖLÖSKE1 Fe RENC - Gergely JENÓ - Izsák Lajos: 20. századi magyar történelem. Bp., 1997. 223. p.