Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat Nyárádkarácson község egykori görög katolikus közösségében
Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat 107 Nyárádkarácsonban a századfordulóra az 1890-ben még 131 fős román anyanyelvű lakosságszám 4-re (!) csökken, Kisteremiben 1900-ban nincs román anyanyelvű. Ez a hirtelen csökkenés egyrészt utalhat egyfajta mentalitásváltásra: amikor a jórészt még kétnyelvű közösség már a magyart érzi inkább sajátjának. Másrészt joggal feltételezhető, hogy az összeíró hatóságok nemzeti elfogultsága összetalálkozott a finom különbségek és kétértelműségek érzékeltetésének a népszámlálások természetéből adódó lehetedenségével. (2-3. tábládat) Az 1920-ban és 1930-ban a románok kiugró számát az a gyakorlat okozza, hogy a görög katolikusokat a román népszámlálások többnyire automatikusan román nemzetiségűnek írták, tekintet nélkül azok nemzeti illetve anyanyelvi önbesorolására. Jól érzékelhető ez az 1930-as népszámlálásnál, amikor a nemzetiség mellett az anyanyelvre is rákérdeztek: Nyárádkarácsonban 10 román anyanyelvűt és 220 román nemzetiségűt írtak össze (4. tábládat), míg a görög katolikusok száma 278 volt. (8. táblásai) Ez arra utal, hogy a görög katolikusok egy része a helyzetből következő előnyök illetve az összeíró hatóságok vélhető ajánlásai ellenére magyar nemzetiségűnek tartotta magát. Ha összevetjük az 1920-as és 1930-as népszámlálások nemzetiségi és vallási adatait az 1918-as görög katolikus egyházi schematizmus illetve az 1910-es népszámlálás eredményeivel, akkor elmondható, hogy az általunk leginkább vizsgált két település (Nyárádkarácson, Kisteremi) esetében a román nemzetiségűek száma — a természetes szaporodást is figyelembe véve — szinte megfeleltethető a görög katolikusok korábbi arányának (/., 3., 4., 8. táblásai). A többi falu román nemzetiségi és görög katolikus aránya jóval kisebb, a mi a kisebb mértékű 17-18. századi betelepedésre illetve az asszimiláció és vallásváltás gyorsabb lezajlására utal. A nemzetiségi, anyanyelvi és vallási hovatartozásra az 1941-es magyar népszámláláskor is rákérdeztek. Szembetűnő, hogy Nyárádkarácsonban az 1930-as népszámláláshoz képest kevesebb mint 1/3-ára csökkent a görög katolikusok száma. Ez a „magyar világ” által generált székelyföldi áttérési hullámmal magyarázható. Kisteremiben az unitusok száma 1930-hoz képest nőtt, itt történeti, demográfiai okokból a román etnikus, identifikációs minta sokkal erősebb volt, mint a szomszédos református magyar többségű székely falvakban (8. tábládat). A vallási kép hirtelen átrendeződésével a nemzeti hovatartozást tekintve is komoly változást tapasztalhatunk Nyárádkarácsonban: az 1930-ban 220 fős románság 10-re olvad. Kisteremiben az 1930-as népszámláláshoz képest a magukat román nemzetiségűnek vallók száma kevesebb mint 1/3-ára csökkent (44 fő). (5-6. tábláéi) A felekezeti adatok alapján 1930-1992 között a görög katolikusok drasztikus csökkenését figyelhetjük meg. Ez a fogyatkozás a „magyar
