Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Miklós Péter: Az egyházmegyei központ kiépítése Szegeden, 1923-1941

Miklós Péter: Az egyházmegyei központ kiépítése Szegeden, 1923-1941 97 lük nagy szeretettel, neveljék őket buzgó papokká, szórják két kézzel rájuk , 32 lelkűknek és szellemüknek minden kincsét!” Klebelsberg tervei között szerepelt, hogy a görög katolikus papnö­vendékeket is szegedi szemináriumban oktassák. Sőt, önálló görög katoli­kus hittudományi kar fölállítását is tervezte. így a két (egy latin és egy gö­rög szertartású) katolikus fakultás elképzelése is megvalósulhatott volna. Ráadásul az itt képzett görög katolikus papok nagy része a trianoni hatá­rokon kívül (Kárpátalján, Erdélyben) szolgált volna, gondoskodva az ot­tani keleti rítusú katolikusok lelki ellátásáról és — nem utolsó sorban — magyar öntudatuk megőrzéséről. Sokan ugyanis visszaszivárogtak az or­todoxiába, és ezzel asszimilálódtak a románsághoz.* 33 Végül a szegedi egyetemen se hittudományi kart nem szerveztek, sem görög katolikus teo­lógiai főiskolát nem hoztak létre.34 A székeskáptalan megalapítása 1941. június 14-én állította fel XII. Pius pápa a Csanádi székeskáptalant Szeged székhellyel. Már a 20. század első éveiben — ami­kor a Csanádi főpásztor székhelye Temesvár volt — tervezték a szegedi ka­tolikus polgárok, hogy a belvárosi Szent Dömötör-templomban társaskáptalant szerveznek, amelynek ellátásáról és kanonoki javadalmai­ról a város gondoskodott volna. A Csanádi egyházmegye alapításával együtt, Szent Gellért püspökké (1030-1046) szentelése (1030) után jött létre a Csanádi székeskáptalan. A püspök melletti tanácsadó és az igazgatásban is résztvevő testület első tag­jai bencés szerzetesek voltak, Gellért ugyanis rendtársaiból választotta ki püspökégének főespereseit és kanonokjait. A káptalan — és az egész egy­PETRUCH Antal: Száz év a magyar jezsuiták múltjából. 2. köt. Kecskemét, 1994. 227. p. A magyar ajkú görög szertartású katolikusok (többségük a 20. századra elmagyarosodott ru­szin és román) egyházmegyéjét — amelyben a liturgikus nyelv a klasszikus görög lett — 1912- ben állította föl X. (Szent) Pius „Christefideles graeei” kezdetű bullájával. Ebben kijelentette, hogy fontos saját hittudományi főiskola létrehozása a papi utánpótláshoz. Ez azonban nem jött létre, s a Debrecen, majd Nyíregyháza központú püspökség papnövendékei Ungvárott tanultak. 1918 után Esztergomban, a budapesti Központi Szemináriumban, és a Szent Imre Kollégium­ban helyezték el őket. 1930-ban Szeged, 1939-ben pedig Nyíregyháza került szóba a papnevelés helyeként. Az első bécsi döntés (1938) következtében Ungvár ismét Magyarországhoz került, s a kispapok nagy része ott folytatta tanulmányait. Kárpátalja ismételt elcsatolása után, 1944 és 1950 között pedig megint a Központi Szemináriumban. A hajdúdorogi egyházmegye papnevelő intézetét Dudás Miklós püspök hozta létre 1950-ben Nyíregyházán. IVANCSÓ ISTVÁN: A görög katolikus hittudományi főiskola és papnevelő intézet. In: TÍMKÓ IMRE (szerk.): A hajdúdorogi bizánci katolikus egyházmegye jubileumi évkönyve. Nyíregyháza, 1987. 116-133. p. MIKLÓS PÉTER: A szegedi hittudományi főiskola szervezése. In: Szegedi Műhely, 2002. 3-4. sz. 127-136. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom