Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában

Tóth Zsombor: Az én prezentáció Bethlen Miklós irataiban

69

ségben szprelmetes Fiad vérével kimosál minden bűneimből, fiaddá fogadói és a te há- Zad cselédi kó\é beállítottál!”44 Ez a megállapítás egy, a kontextus szolgáltatta teológiai érvre vezethető vissza, hiszen Tholnai Mihály a „választottakról' értekezve ugyanezt állapítja meg: ,^4% választottak, hány tekintetek alatt mondhatnak Isten fiain a ki Felelet: Három kiváltképpen való tekintetek alatt: 1. Az örök időktőlfogván való él-választásra nézve... Miképpen választott minket ő benne, tudni-illik, a’ Christusban, minek előtte ez világnak fundamentomifelvettetének.”45

Ez a szerepkör mindkét nyilvánosságmodell irányába szereplehetőségeket, elérhető identitásokat (achieved identity)kínál, hiszen amikor Bethlen homo religiosuskénx. saját házanépéért könyörög,46 akkor az impikált, igaz, sokkal inkább odaértendő, mintsem egyértelműen kidolgozott szerepek a kegyes apa, a családfenntartó, az erkölcsös férj szereplehetőségeit közelítik meg. Ezzel ellentétben, a már tárgyalt megfontolásokból, Bethlen sokkal egyértelműbb és változatosabb szerepmintákat dolgoz fel, amikor a publicus nyilvánosságmodell perspektívája és relevanciája felől performálja homo religiosus szerepét. Az énreprezentáció olyan sajátos attribútumokkal telíti az énről szóló beszéd diskurzusát, amelyeket nemcsak az aktuális szerep {fogadottfiú / homo religiosus) követel meg, hanem a felvállalandó szerepek, tehát az én-performancia, a selffashionig folyamata feltételez.47

A legfontosabb jellegzetessége ennek a szerepnek a bibliás jelleg. A bibliai citátumokkal telített szöveg ebben a változatban gyakran expliciten is felvállalja az identifikációt Jób exemplum értékű alakjával, hiszen a Jób- történet mint élettörténet is remekül applikálható Bethlen Miklós megpróbáltatásokkal teli életére, ráadásul a végkifejlet moralizáló tanulsága, miszerint a feltétlen Isten iránti engedelmesség és a belenyugvás az isteni

Bethlen-önéletírás. 986. p.

45

Tl lOLNAi Mihály: A sűrű keresztviselésnek habjai közt csüggedező léleknek... Kolozsvár, 1673. 4. p.

Imádságoskönyvének első Rabságomban böjt és vasárnapi imádságom magam személyem és ho%%ámtartozóimért c. imádsága látszólag a családjáért mondott, tehát a privatus nyilvánosságmo- dellje felől artikulált szöveg, ám az énreprezentáció a már tárgyalt módon itt is főként a publicus nyilvánosságmodell felől van részletekbe menően kidolgozva.

Ebben a vonatkozásban jelentős Medgyesi Pálnak az I. Rákóczi György temetésén elhangzott prédikációja, ahol a parentálás a jellegzetesen főúri Énreprezentáció számára körvonalaz kulturális szerep- és identitásmintákat. Mivel a főúri és fejedelmi reprezentáció kulturális-társadalmi szempontból nem esik lényegesen távol egymástól, érdekes lehet felfedezni, sőt beazonosítani nemcsak szerepmintákat, hanem olyan reprezentációs eljárásokat, amelyek a későbbiekben az erdélyi főúri reprezentációban és Enreprezentációban markánsan megmutatkoznak, sőt állandósulnak. Ha csak egy identitáskonstituáló elemre, a vallásoságra figyelünk, akkor is szembeötlő, hogy Medgyesi a fejdelem által performált vallásosságot úgy állítja be, mint amely magán ('privatus) és közösségi {publicus) elvárásoknak tesz eleget: iyA kegyességnek tisztiben, mind Közhelyen, mind Magában külön, mint a szép tiszta arany úgy tündöklőit.” MEDGYESI PÁD Erdély s egész Magyar nép HÁRMAS JAJJA S SIRALMA. Várad, 1653. (továbbiakban: MEDGYESI, 1653.) 20. p.