Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNY - Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa az Aldobrandini hercegek frascati levéltárában

20

Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003)

hogy a protestáns származás diszpenzációja érdekében vajon történt-e már lépés a Szent Hivatal kongregációjánál?

E rendkívül becses adat ellenére a hivatlos pápai irat, az „eretnek” származás alól felmentést adó bréve, mint láthattuk, 13. életévet említ. Megfogalmazásában viszont nem azt mondja, hogy Pázmány meddig volt protestáns, hanem azt, hogy mikor abiuráka „eretnekségét”. A logika szabályai szerint mégis e két időpontnak egybe kell esnie. Pázmány tudniillik pontosan abiurafió)ínak időpontjáig volt protestáns. Ezért azt az egyébként sem nagyon kézenfekvő lehetőséget, miszerint a pápai bréve esetleg tudatosan interpretált volna, és azt feltételezte, hogyha a főpapjelölt 12. életévéig nevelkedett protestánsként, konverziója csak a 13 életévben következhetett be, nyugodtan elvethetjük. (Egyébként is ha Pázmány életének valóban 13. évében, 12 évesen tért volna át, akkor egyszerűen azt közli, hogy eddig nevelkedett Kálvin vallásában. De ő 12. életéve után már csak a megismert igazságon alapuló hitvédő tevékenységét emeli ki.) Hogy a pápai bréve esetében valóban nem lehet szó tudatos értelmezési kísérletről, az is bizonyítja, hogy a kiállításának alapjául szolgáló olasz nyelvű inkvizíciós dekrétum a konverzió időpontjául — Ory Miklós filoló- giailag egyébként helyes értelmezésében - birtokos jelzős szerkezettel valóban már betöltött 13 évet (azaz tényleg 14. életévet), következésképpen megint mást mond.

Hogy miért keletkeztek ezek eltérések, azt a kuriális ügymenet rekonstruálásával lehet majd talán megmagyarázni. Most csupán annyit érdemes előre bocsátani, hogy egyáltalán nem zárható ki: a szakirodalom eddig a történeti valósághoz ugyan meglehetősen közel álló, ám pusztán topikus elemmel, a gyerekkor végét, az ifjúkor elejét jelentő második hétéves ciklus határszámával volt kénytelen dolgozni.

Befejezésül elmondható: Pázmány ugyan nem részletezi túlságosan megtérése körülményeit, de Ramocsaházyhoz hasonlóan szintén 12. életévét említi fordulópontként, majd ugyanezt teszi a bíborosok hitelesítő záradéka. Továbbá más forrásból tudjuk, hogy maga V. Pál pápa szintén ugyanezt állította. Következésképpen a pozsonyi kanonok jól értesült- ségéhez aligha férhet kétség. Állítását teljes egészében, beleértve annak Ferenczffy vallomása által megerősített második, a helyszínre vonatkozó részét hitelesnek fogadhatjuk el. Forrásunk historiográfiailag legérdekesebb üzenete tehát — első olvasatban - így hangzik: a magyar katolicizmus mindmáig legjelentősebb főpapjának katolizálására Kolozsváron, a jezsuiták gimnáziumában, 12. életévében: 1581. október 4 — 1582. október 4. *

u . .dicendomi ancor női habbiamo mandato il memoriale alia congregatione del Santo officio, percbe sipossa

dispensare per h parenti beretici, et per esso ebe üsse tale sino al duodecimo anno..." MZA Rod. Arch. Dietrichstejn., Korr. Kard. Frant Dietrich., kart 438, fol 167.