Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában
64 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) tiltakozik. Bár emlékirata főcímzetteiként második feleségét, Rhédey Júliát és fiát, Bethlen Józsefet jelöli meg, hozzájuk való, a privatus nyilvánosság- modell által artikulált énreprezentációkon keresztül megvalósuló viszonyát még csak annyira sem dolgozza ki, mint levelezésében. Annak ellenére, hogy családtagjaival folytatott levelezésére is — különösen a bécsi fogság éveiben — sokkal inkább az öreges feddés és dohogás* 26 jellemző, az énreprezentáció bizonyos, főleg a szignaturákban felvillanó szerepek performálása révén történik. Felesége számára írt leveleiben gyakran nevezi magát „tőkélletes Fér/”-nek, Józsefhez írt leveleit rendszerint az „Édes Atyád’ szignatúrával zárja. Jankovics József Bethlen Miklós levélírói stílusára vonatkozó megállapítása, miszerint a Teleki Mihály halála (1690) utáni leveleiből kimaradnak a korábbi stílusbravúrok, és csupán a tragédiák (a fogság gyötrelmei, felesége halála stb.) hozzák felszínre az írót,27 28 az Enreprezentáció textuális megvalósulásainak nyelvi változatosságára és választékosságára is érvényes kijelentés. Például közvetlenül a felesége halála után kelt, fiának, Józsefnek címzett első két levelében a szignatúra már: Édes keseredett Atyád, illetve Édes keserves Atyád. Ha csak illusztráció gyanánt utalunk a levelezésre, bevonva a nem családtagoknak írt leveleket is, hamar kiderül, hogy Bethlen könnyedén és főként találóan alkalmazza29 * az én-performancia mint self-fashioning megkövetelte identitásmintákat, szerepköröket. Jellemző, hogy ezek a szerepek mind a korszak kultúrájában, életvitelében és társadalmi berendezkedésében fellelhető, divatban (in fashion) és forgalomban lévő szerepek. Az 1666. szeptember 22-én kelt, Wesselényi Ferenc nádornak írt levelében úgy utal önmagára, mint „.. .Ártatlan sgegbenj tanulni igyekező és ként emlegeti, alapvetően, legalábbis az eszéki fogságban készült Elöljáró besgéchen, azt a hatást teremti meg, hogy az emlékirat belső, családi használatra, felesége, Júlia és fia, József számára íródott „ Deákulperiig a feleségem sem érttette volna, én pedig legnagyobbára őérette és ag ő kérésén írtam le ag én rendkívül való sok sgenvedésimet, noha talán csak többet sir miatta." Bethlen Miklós önéletírása. In: V. WlNDISCH ÉVA (szerk): Keményjános és Bethlen Miklós művei. Bp., 1980. (Magyar remekírók) (továbbiakban: Bethlen-önéletírás.) 407. p. Vagy később: ,jdékem is nem ag a célom, édes József, akinek én egt íromP Bethlen-önéletírás. 425. p. Végül pedig: ,JPgt a hosszas munkát én ágért írtam, édes sgívem, Júliám... jó tágén telkem, néked arra, hogs holtom után néha, ha sírásra lesgen sgükségecl, vedd elé, olvasd, sírj éclesdeden mellette; néked édes fiam, József, hon tanulj belőle.” Bethlen-önéletírás. 483. p. 26 JANKOVICS, 1999. 145. p. 27 Jankovics, 1999.147. p. 28 Bethlen-levelek, 1987. II. 1132., 1138. p. 29 1 A levelekben megrajzolt énkép, akárcsak az emlékiratban is, komplex identitásra utal. Emlékeztetve az én-performancia általam ajánlott definíciójára — a különféle élethelyzetekben, az ezeknek megfelelő, kulturálisan előírt és a normalitás felől artikulált szerepeknek, a mi esetünkben textuális (re)prezentálása — könnyedén megragadható az a szigorú törvényszerűség, amely a levél és a címzett által implikált kommunikatív szituáció, élethelyzet és a Bethlen által performált szerep között fennáll.
