Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A dési per történeti háttere
Szabó András Péter: A dési per történeti háttere 41 Nem lehet kétséges, hogy az 1635-ös országgyűlés szombatosok ellen hozott határozata56 is jelentős részben a türelmetlen püspök javaslatára született meg. A fejedelmi előterjesztést sajnos nem ismerjük, de a megszavazott törvény számos tekintetben hűen követi Bethlen Gábor 1618-as törvénycikkelyét: Ez is első helyen szerepel a határozatok között, azonos a perbe idézés módja, és megint karácsony a megtérésre adott végső határidő. Új elemként szerepel, hogy a törvény az unitárius püspököt is berendeli „valahány papokkal” a leendő tárgyalásra, és ez nem a vádlottak iránti méltányosság jele, hanem a Consensus Ministrorumhoz nyilvánvalóan nem ragaszkodó unitárius felekezet elleni támadás. A Samosatania tévelygő híveinek magukat kell majd védeniük a perben, és nem a zsidózókat. Bethlen István mozgolódása 1635 végén már annyira közvetlen fenyegetést jelentett,57 hogy a fejedelemnek nem volt alkalma végrehajtani a fáradságos szervező munkával járó intézkedéseket. A tekintélyes erőt képviselő zsidózókat nem akarta fellépésével a lázadó főúr mellé állítani. A karácsonyi határidő letelt úgy, hogy alig néhányan tértek át, és azoknak sem esett bántódása, akik kitartottak hitük mellett. Ám 1637-ben, mikor a viharfelhők már elvonultak, és trónusa minden addiginál szilárdabban állt, Rákóczi elszánta magát a cselekvésre. Világos volt ez Péchi Simon, a szombatosok szellemi vezére, és legnagyobb támogatója számára is, aki sebtiben vejeire Íratta át minden birtokát, remélve hogy ezzel legalább jószágát megmentheti a fejedelem mohóságától.58 Bár ezután névleg csak haszonélvezője volt birtokainak, ügyes jogászi csűréssel olyan biztosítékokat is beépített a megállapodásba, amelyek révén bármikor újra teljes jogú tulajdonossá válhatott — abban az esetben, ha a fejedelem mégis megkímélné. Ám Rákóczi ezúttal már nem kímélte meg sem a szombatosokat, sem a tekintélyes birtokokkal rendelkező súlyos beteg Péchi Simont. 1635. május 13. - június 10., Gyulafehérvár. EOE. IX. 207-216. p. Az országgyűlés határozatai: uo. 414-430. p. A törvényesség megtartását célozza az I. articulus következő passzus: „Considerálván penig azf is, hogy az megnevezett napiglan sem egy sem más valláson való püspök, sem director ellenük nem inquiráltathat. ”uo. 415. p. 57 Szilagyi, 1893. 258-260. p. Konc/JÓZSEF (sajtó alá rend.): Péchy Simon három vejének reversalisa. In: Keresztény Magtető, 1883. 42-43. p. Valószínűleg súlyos betegsége is hozzájárult ahhoz, hogy megkötötte e megállapodást.. Dán, 1987. 299. p. A vejekkel kötött megállapodást megelőzte egy, a lányok javára történő 1635. évi végrendelkezés, amelyet 1636-ban hivatalosan is bejegyeztetett. SZABÓ GYÖRGY (sajtó alá rend.): Benkő József: Transsilvania specialis. I-II. köt. Bp.-Kolozsvár, é.n. (továbbiakban: BENKŐ, é.n.) I. 220. p.; TORMA KAROLY (sajtó alá rend.): Kijegyzések három erdélyi családi levéltár lajstromából. In: Történelmi Tár, 1887. 576-594., 701-713. p. (továbbiakban: TORMA, 1887.) 712. p.; Dán, 1987.294. p. Nem csak az előző két közlésre hivatkozik, hanem új levéltári forrást is hoz.
