Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A dési per történeti háttere
30 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) A szombatosok létét és múltját Magyarországon egészen 1868-ig meglehetős homály borította. Ebben az évben tért át a bözödúj falui közösség, aló. század zsidózóinak utolsó maradéka a zsidó hitre.2 Az eset nagy nyilvánosságot kapott, s miközben a közvélemény a jelen nagy botrányán rágódott, a történettudomány figyelme a szombatosok múltja felé fordult. Sorra kerültek elő a szombatos költészet és vallás kéziratos emlékei,3 és ezzel párhuzamosan a levéltári források feltárása is megindult. Utóbbi munkálatokban főleg a protestáns egyháztörténészeknek volt nagy szerepük, ám a téma első nagy összefoglalása mégis eg)' pesti rabbi, Kohn Sámuel tollából született meg, 1889-ben. A zsidó emancipáció szellemében fogalmazó szerző a szombatos kérdéskör irodalomtörténeti és teológiai vonatkozásai mellett a felekezet történelmét, ezen belül a dési per történetét is alaposan körüljárta. A 19. század második felének pozitivista lendületét hosszú hallgatás követte. Az első világháború utáni szakiroda- lom szinte kizárólag a korábbi forráskiadásokra és munkákra támaszkodott. A kínos tudománytörténeti csendet Dán Róbert törte meg 1987- ben. Ekkor látott napvilágot az erdélyi szombatosokról és Péchi Simonról írt máig alapvető munkája, amely kiemelt helyen foglalkozik a zsidózó szekta I. Rákóczi György alatti üldöztetésével. A korán elhunyt történész nem csak a szemléletben hozott újat, de számos addig ismereden, vagy félreismert forrást is közkinccsé tett. Dán Róbert nagyszerű könyvét olvasva bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy lehet-e még egyáltalán újat mondani a székely szombatosok történetéről. Meggyőződésem, hogy lehet. Bizonnyal akadnak még fel nem tárt források, ám nem kell addig várnunk, míg előkerülnek. Újszerű kérdésfelvetés is vezethet minket újabb eredményekre. Az én történészi kísérletem hátterében mégsem újszerű gondolatok állnak. Nagyon is ósdiak, már a múlt előtti század unitárius egyháztörténeteiben feltűnnek, igaz kissé elfogult tálalásban. A kérdések tulajdonképpen a szombatosság gyökereit is érintik: Milyen eszmei és valós viszonyban volt egymással az unitárius egyház és a zsidózók szektája? Milyen szerepe volt a dési pernek, és a többi 17. századi erdélyi szombatos üldözésnek az unitárius felekezet visszaszorulásában, a református egyház előretörésében? Milyen célkitűzés állt I. Rákóczi György intézkedéseinek hátterében? Vizsgálódásom tárgya tehát egy bonyolult, az unitá2 Bővebben: KOVÁCS ANDRÁS: Vallomás a székely szombatosok perében. Bukarest, 1981. (továbbiakban: Kovács, 1981.) 233-249. A könyv 1983-ban megjelent változatlan szöveggel a Magvető kiadónál, és a legkényesebb résznél, Bözödújfalu elsüllyesztésénél némileg „finomítva”: 1999-ben a Csíkszeredái Pallas Kiadó és az Akadémiai Kiadó közös gondozásában. A kéziratokban fellelhető szombatos költészet katalógusai: VARJÚ JÁNOS: A szombatosok költészete. Bp., 1937. 47-80. p.; VARJAS BÉLA (sajtó alá rend.): Régi Magyar Költők Tára, XVII. század. 5. köt. Szombatos énekek. Bp., 1970. 616. p. Az imádságokról és a teológiai irodalomról tudtommal még nem készült hasonló jegyzék.
