Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy vegye ön e bort! 17 A későbbi ágendák egybehangzanak azzal, amit már Mitrovicsnál láttunk. Például a Vadas József (1804-1871) és Nagy Péter (1819-1884)36 szerkesztette ágenda ezt szabja meg: „A pap leszállásakor a kántor ezen alkalomra készített éneket énekel a gyülekezettel... Úrvacsoraosztás alatt a kántor és gyülekezet alkalomszerű dicséreteket énekelnek, s a pap mind a kenyér mind a bor adásakor a communicansoknak erre vonatkozó igéket mond a szentkönyvből”.37 * Közhelynek tekintjük, szinte mitizáljuk az ilyen kései ágendákban olvasható rendelkezésekből (megszokásunkból) következtetve és visszavetítve, hogy a magyar református gyülekezet mindenkor és szívesen énekelt, a lelkész meg mindenkor mondott igéket. Szó van a forrásul szolgáló korabeli könyvekben szertartási énekről, úrvacsorái himnuszról, de nincs szó arról a korai ágendákban, hogy az úrvacsora szertartásában az éneklés csupán csak gyülekezeti lehet, ahogyan a 20. században ezt magától értetődően hangoztatja minden öntudatos kálvinista, és hivatkozhat is a 20. századi ágendákra. Arról is megfeledkeztünk, hogy az iskoláknak, az énekes diákoknak mennyire magától értetődő hivatása volt hajdan a szertartási éneklés. Buzgó gyülekezetek bizonnyal hajlottak arra, hogy megfogadják Samarjai Máté János (1585-1652) és a hasonló nézetű- ek tanácsát, akik bátorították őket a diákok liturgikus kórusához csatlakozásra: ,,a’ kófségnek is velőnk való énekléfét javai lyuk, mint a' Corinthufoéli Ecclefiában fzokot dolog volt, és a gyermeki énekló fereg-is Jerufalemben a ’ Templomban áldotta Urunkat... ", Ha megfogadták ezt az intést és unszolást, akkor az úrvacsorás szertartáson volt gyülekezeti éneklés. Nem mindenütt hallgattak a szóra, erre több panasz figyelmeztet bennünket, amint az alábbi szemelvények mutatják. Szorgalmazniuk kellett bizony a Biblia magyarázata során a prédikátoroknak, hogy ne hallgasson, hanem énekeljen a gyülekezet, csatlakozzék a kántorhoz és az énekkarhoz. Ne akármit énekeljenek, hanem zsoltárokat. Ma is helyénvaló és időszerű ezeket elismételnünk. Hangsúlyozta a gyülekezet részvételét 1679-ben Szatmárnémeti Mihály (1638-1689) három kiadásban is megjelent könyve elején: ,,Igen-is kell az Sóltárokat ma énekelni a’fz(ent) Gyülekezetekben: mert fok Sóltárok az Uj Teftamentumbéli Anyafzentegyháznak állapottyát próphétálták meg, a' mint a ’ Sóltárnak rendiben meg-láthatni. Azt penig énekelni kell, nem csak a ’ Deáki feregnek a ’ Cántorokkal edgyútt: hanem az egéfz fzent Gyülekezetének. (1) mert mindenekre nézve bóvólkódni kell az Iftennek befzédének a ’ Gyülekezetben, Colos. 3. 16. Agenda: szertartási beszédek és imák, az erdélyi ev. Ref. Anyaszentegyház rendtartása szerint. Kolozsvárott, 1866. Vö. az előző jegyzetben említett művet. 4-5. lap. a 6. és 9. pont. Az helvetiai valláson levő ecclesiaknak egyházi ceremoniajokrol es rend tartásokról való könyvetske [...] Lőcse, 1636. (RMNy. 1654.) 43-44. p.
