Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNY - Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa az Aldobrandini hercegek frascati levéltárában

Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa...

15

szont 25 esztendős, a közös bécsi tanulmányi évektől datálódó63 személyes ismeretség alapján adhatott számot. Ramocsházy Mihálynak — elmondása szerint — Pázmány 1600-ban tanulmányi prefektusa volt a vágsellyei gimnáziumban.64

Az első kérdés, amire a vallomások alapján választ keresünk, Pázmány írói munkásságának ismerete. Címszerűleg az összes tanú csupán a Kalauzt65 * tudta megemlíteni, a főpaptárs Lépes emellett az éppen akkortájt megjelent Csepregi szégyenvallástss utal még. Ramocsaházy a Kalauzon kívül egyedül az 1607-es Keresztényi felelet a meg dücsöült Sűrítek tiszteletéről című vitairatra67 hivatkozik. A Keresztyéni imádságos könyvre 8 69 Székely azon megjegyzésében ismerhetünk rá, amelyben azt állítja, hogy az újdonsült érsek imádságokat is közreadott. Az eredmény tehát igen meglepő. A kortárs katolikus elitnek nem volt pontos rálátása Pázmány munkásságának egészére, annak csupán töredékét idézik, címét pedig csak egynek, igaz, a legfontosabbnak tudják pontosan. Teszik mindezt annak ellenére, hogy többször is hangoztatják: művei közkézen forognak.

A másik életrajzi probléma Pázmány állítólagos viszonya Bakith Margittal, illetve kilépése a jezsuitáktól. Az összes tanúnak tudomása van a rend elhagyását megengedő pápai brévéről, az életút ezt követő állomásaként viszont már a turóci prépostság szerepel. Senki sem említi, hogy egy másik rendbe, jelesül a szomaszkákhoz valóban átlépett volna. Hallgatásukkal megerősítik Lukács László és Szabó Ferenc elméletét arról, hogy a szerzetváltás hiánya miatt Pázmány haláláig jogilag mégis jezsuita maradt.67 A szerelmi viszonynak a két rendtörténész által voltaképpen nyitvahagyott kérdésével70 kapcsolatban tanúink ugyancsak mélyen hallPázmány 1591-1593 során tanult filozófiát a császárvárosban, s volt egyúttal praefedus conventus. Mivel bécsi egyetem matrikulái Székely tanulmányaira vonatkozóan ezekből az évekből nem tartalmaznak bejegyzést, elképzelhető, hogy a tanú a fiatal jezsuitával talán mint prefektussal került kapcsolatba. LUKÁCS, LADISLAUS: Cathalogi personarum et offidorum provinciáé Austriae S.I. I. 1551-1600. Romae, 1978. (Monumenta Historica Sodetatis Iesu, 117.) (továbbiakban: LUKÁCS, 1978.) 747. p.; GALL, V. FRANZ — PAULHART, Hermine (hrsg.): Die Matrikeln der Universität Wien. IV. 1579/II.-1658/1. Graz-Köln, 1961-1974. (Publikationen des Instituts für Österrdchische Geschichtsforschung, I/VI.) 28-39. p.

64 Az évszámot illetően másfél évtized távolságból a tanú csupán alig tévedett valamit Pázmány 1601-1603 között volt a sellyd rendházban condonator ispraefedus scholarum. LUKÁCS, 1978. 747. p.

65 Borsa Gedeon - Hervay Ferenc - Holl Béla (szerk): Régi Magyarországi Nyomtatványok II. 1601-1635. Bp., 1983. (továbbiakban: RMNYII.), n. 1059. és 1293.

^ RMNYII. n. 1120.

67 RMNY II. 961.

68 RMNY II. 945. és 1003.

69 LUKÁCS, 1987.218-219. p. A jezsuita történészekkel szemben ellentétes felfogást képvisel: SÁVAI JÁNOS: Pázmány és a szomaszkok. A szomaszkok genovai levéltárának dokumentumai. Szeged, 1992. (Lymbus. Művelődéstörténeti Tár, IV.) 123-141,126-127. p.

70 Az állítás inkább a tanulmány első, banda változatára igaz. A magyar kiadásban már hangsúlyo-