Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy vegye ön e bort! 7 gondolkodgyál, azt példázod maft, hogy meg eleztöt tegöd Iftennek zent fia, és elő reménségöt ád, hogy á mint eu él, atalan fogua élz theis az örök dichofegre, ne fely femmit, eu holt meg the erötted. Ha az mi érdomeunkböl lehetőt volna az iduo/ség, Iftennek zentfianak ez velagra nem kellöt volna ieunni, maft immár meg bizonyofodot Ifién io akarattya es zereteti hozzánk, mert fia erötteunk meg holt. Ezenképpen mikor az pohárt kezönkben adgya, ezt mondgya: Meg emleközzetók az Chrifius vére hullásáról, azért ontotta ki az Chriftus az eu vérét, hog az mi bijneinkek az eu vére hullásánál el mofatnának. Emleköztettök az attyafiuij zeretetreis. lm lattyatok miképpen az Chrifius mind nyayatoknak egy iránt adgya magat, es mind zegént bodogot egy iránt éltet, ezönképpen thi is, egy mást zerefsétök, egymafnak zolgallyatok, es az Chrifius lefusban attya fiiaknak ifmeryétök magatokat. Egyéb iduóffegós tanufagokat is adhat eleykben. ” A reformáció korában tehát a 19. századi igemondó szokásnak még nem találjuk példáját sem az óprotestáns, sem a Szenei Molnár által Debrecenben és Pfalzban tanult rend szerint, amint ezt később a Heltai ágen- dájából idézett részlet is szemlélteti. Az igemondogató szokáshoz megható (avagy mulatságos) emlékek társulnak. Népies hagyomány formáját öltötte kedvelt lelkészek hatására, amelynek irodalmi lecsapódása a mára eltűnt idilli magyar falu világába vezet." Személyhez szóló alkalmazása zárt gyülekezeti körben igazi. Van, aki elvárná mindenütt, nem csak meghitt templomokban, ahol kicsiny gyülekezet úrvacsorázik. Nagy templomok ünnepenként több ezer hívőt úrvacsoráztató lelkészei nem ismerhetnek mindenkit úgy, mint száz lelkes falu öreg pásztora. Harsogjon a lelkész, hogy gyöngülő hallású atyafiak a személy szerint nekik szóló igét meg is érthessék orgonaszó és éneklés közben? Ravasz László és kora jobbnak látta e szokás mellőzését. Egyide- jűleg tehát az igemondás elhagyogatásával is találkozunk, mert ezt — amint az alábbi idézetekből kitűnik - soha nem volt egyetemesen elvárt vagy elterjedt gyakorlat a hazai reformátusságnál. Istentiszteleti rendünkben a döntő mértékű pfalzi hatás kétségtelen. Szakirodalmunkban Tóth Ferenc már a 19. század elején utalt erre. Viszont a strassburgi liturgikus mintának, amely eredetileg Kálvin felfogását 11 11 Megrázó jellemzés: IGNÁCZ RÓZSA: Családi Úrvacsora. In: Győri L. JÁNOS (szerk.): A magyar reformáció irodalmi hagyományai. Kézikönyv református középiskolák számára. Bp., 1997. 180-181. p.; 2. kiad. Bp., 1998. 225-226. p. Vö. Agenda. A Magyar Református Egyház liturgiás könyve. Bp., 1927. 59. p.; Istentiszteleti rendtartás a Magyar Református Egyház számára. Megállpította az Országos Zsinat 1929. évi 550. számú határozatával. Bp., 1930. 29. p. Ld. még alább az idézett részt: Az Erdélyi Református Egyház Agendáskönyve. Cluj-Kolozsvár, 1929. 82. p.
