Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - RECENZIÓK - Szabó Csaba: Shvoy Lajos:Önéletrajz. Szerkesztette, a bevezetőt írta, jegyzetekkel ellátta és a mutatókat összeállította: Mózessy Gergely
Recenziók 135 vege, az 1951-es püspökkari nyilatkozat Grősz József kalocsai érsek és társai elítélését követően) és adattal (például az egyházi célokra, plébánia felújításokra történt egyházmegyei kiadások, a Népköztársaságnak felajánlott egyházi földek összesítése stb.) pontosítja az elmondottakat, de ezek a részek is csak „karcolják a felszínt”, alig tartalmaznak konkrétumot. Mégsem hiábavalóak, hiszen a néhány kiragadott példa, esemény érdekes adalék a rendszer működési mechanizmusához, az egyház, az egyháziak túlélési reakcióihoz. Az 1956-os évvel kapcsolatban lényegesen részletezőbb a visszaemlékezés — mint az előszóból kiderül — Shvoy püspök egykori ritkára, Németh László külön kérésére. Az 1956-ot követő évek eseményeit ismét rövidebben foglalta össze a szerző. Sajnos a fontos egyházpolitikai történésekről és következményeiről is, mint például az 1964-es részleges megállapodás a Vatikán és a Magyar Népköztársaság között, alig néhány bekezdés olvasható. Időben pedig az volt legközelebb a memoár készítéséhez. Az különösen értékes gesztus, hogy Shvoy Lajos önéletírásának végén megemlékezett az egyházmegye üldözött papságáról is. A kötetet Mózessy Gergely levéltáros, történész szerkesztette sajtó alá, látta el értelmező jegyzetekkel, kiegészítésekkel, illetve egy alapos adattárral, amely a kötetben szereplő egyháziak rövid életrajzát is tartalmazza. Sajnálatos, hogy néhány egészen elemi hiba, elírás is bennmaradt a nyomtatott szövegben. (Például Mindszenty Józsefet nem 1948. december 28-án [92. old.], sem 27-én [105. old.], hanem 26-án tartóztatta le a politikai rendőrség.) Az ilyen hibákat kiküszöbölte volna egy olvasószerkesztő, vagy lektor, az ugyanis nem derül ki a kötetből, hogy a kiadás előtt a szöveget ellenőrizte-e valaki. Az olvasót segítette volna a szöveg értésében egy részletesebb bevezető tanulmány, ami akár Shvoy Lajos életének általa nem ismertetett részleteit, akár a „nagyobb” politikai, egyháztörténeti összefüggéseket tárta volna fel, hogy a püspöki önéletírást ezen a keretek közt lehessen értékelni. Mivel a kötet nem csak a székesfehérváriak érdeklődésére tart számot, segítséget nyújtott volna, ha a helyi, megyei élet világi szereplői, de akár az országos politika Shvoy Lajos által megemlített szereplői is bekerültek volna az annotált névmutatóba. Mindezen hiányosságok ellenére is nagyon fontos munka Shvoy Lajos önéletírása, a „Források a székesfehérvári egyházmegye történetéből” című sorozat első kötete. A hiányokat a sorozatnak az olvasók által elvárt következő tagjai majd pótolni fogják. Mindenképpen dicséret illeti Mózessy Gergelyt, hogy elővette a levéltári dobozból a már-már elfeledett kéziratot, és azt az olvasó, érdeklődő nagyközönség számára nyomtatásban is hozzáférhetővé tette. További rangos köteteket várunk a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltártól, és egyben felhívjuk a kollégák figyelmét, hogy a többi egyházi — és természetesen világi — levéltá-
