Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - RECENZIÓK - Szabó Csaba: Shvoy Lajos:Önéletrajz. Szerkesztette, a bevezetőt írta, jegyzetekkel ellátta és a mutatókat összeállította: Mózessy Gergely
Recenziók 133 áttekintő Előszóval és egy részletes Pályaképpel látták el. Az egyes fejezetek egy-egy téma köré csoportosítják Barankovics István különböző időpontokban született írásait és beszédeit. Ez az akronológia zavaróan hathat a megfogalmazásra került gondolatok fejlődését nyomon követni kívánó olvasóra, aki ezzel együtt is az eddigi legteljesebb Barankovics- életművet veheti kezébe. (Sándor István) Shvoy Lajos: Önéletrajz. Szerkesztette, a bevezetőt írta, jegyzetekkel ellátta és a mutatókat összeállította: Mózessy Gergely. Székesfehérvár, Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, 2002. (Források a Székesfehérvári Egyházmegye történetéből, I.) 180 old. Végre megjelent egy újabb hiánypótló, rendkívül tanulságos visz- szaemlékezés: Shvoy Lajos székesfehérvári püspök önéletírása. Az 1964- ben elkészült memoár nyilvánosságra hozatala a Kádári puha diktatúrában elképzelhetetlen volt. A rendszerváltozást követően azonban, amikor több tucatnyi korábban csak az íróasztalfióknak, a levéltári doboznak szánt életrajzi munka megjelenhetett, Shvoy Lajos önéletírása érthetetlen módon még mindig kiadatlan maradt. Pedig mint a jelen kötet előszavából megtudjuk, Szántó Konrád ferences atya, a kiváló egyháztörténész is látta az iratokat, sőt több egyházi központba is eljutott az anyag. Valóban régi adósságot teljesített a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, amikor megjelentette az önéletírást. Shvoy Lajos személye, életpályája rendkívül izgalmas, számos fontos adalékot szolgáltat a 20. század egyház- és politikatörténetéhez. A szerző a műfaji sajátosság miatt nem térhet ki az általa megélt 89 év minden fontos történelmi eseményére, a visszatekintő elme szubjektív válogatását hagyta az utókorra. Elsősorban arról számolt be Shvoy Lajos, amit 1964-ben, 85 évesen fontosnak, meghatározó jelentőségűnek gondolt életútja alakulásában. A kézirat, születésekor valóban az asztalfióknak készült, de biztosan azzal a reménnyel, hogy a diktatúra egyszer visszavonhatatlanul megdől, és akkor a történelem feldolgozásához, a múlttal való szembenézéshez nélkülözhetetlen dokumentum maradjon fenn. Shvoy Lajos nem beszélt a gépírónak a 19. század kilencvenes éveiben elfogadott egyházpolitikai törvények kapcsán fellángoló közjogi küzdelmekről, ahogyan az Osztrák-Magyar Monarchia részvételéről az I. világháborúban sem. Keveset olvashatunk a proletárdiktatúra eseményeiről is, akárcsak a két világháború közötti időszakról, vagy magáról a háborúról. Shvoy Lajos önéletírásában nem az országos politikáról akart be-
