Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - RECENZIÓK - Balogh Judit: Tóth, István György (edidit): Litterae missionarium de Hungaria et Transilvania, 1572-1717. I.
122 Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003) zött bizonyos Bonaventura de Genova konventuális ferences szerzetes írta, aki Pázmány Péter környezetében tartózkodva meglehetősen alapos ismeretekre tehetett szert a magyar egyházi és társadalmi közállapotokat illetően. Bár a Rómába küldött írások egy része megemlíti Pázmány nem túl barátságos érzületét a külhoni misszionáriusokkal szemben, mi több, néhányan egyenesen azt teszik szóvá, hogy ellenséges volt velük, szinte fogadni sem akarta őket, nemhogy támogatni, a hosszabb időt itt töltők véleménye mintha jobban hasonlítana az esztergomi érsek véleményéhez, amikor elégtelennek tartják az obszervánsok műveltségét és erkölcseit, vagy amikor magyarul tudó szerzetesek és papok képzését sürgetik. Jelentéseik számos hasznos információval szolgálnak a kor kutatói számára, akár a társadalomtörténet, akár az egyháztörténet kutatásáról legyen szó. A sajátos hiedelemvilág a reformáció és katolicizmus megújulása között is rendkívül érdekes és tanulságos. A mindennapok emberének gondolkodásmódjára is következtethetünk a levelekben szereplő állításokból, még akkor is, ha valószínűsíthetjük, némely esetekben pedig egyenesen bizonyosra vehetjük az illető levélíró túlzásait, a valóság jelentős elferdítését. Tóth István György kötete összesen 242 levelet tartalmaz, amelyek többsége 1630 és 1636 között íródott, tehát viszonylag rövid időszakot fog át, ezért különösen is izgalmas képet ad, hiszen több nézőpontot is közöl szinte ugyanazokról az évekről. A legszorgalmasabb levélírók az itt közölt levelek között bizonyos Alberto Rengjich obszerváns ferences majd szendrői püspök volt, valamint Simone Matkovich bosnyák világi pap, akik saját személyükkel és az őket ért sérelmekkel legalább annyit foglalkoztak, mint a rájuk bízott területek helyzetével. A magyar egyházat mélyebben ismerő levélírók közül a már említett konventuális, Bonaventura de Genova jeleskedett a jelentések írásában, ám megtalálhatjuk néhány katolikus magyar nemes leveleit is, mint például Homonnai Drugeth Jánosét, Melith Györgyét, Tholdalaghi Mihályét vagy Haller Istvánét. A levelek különösen értékesek Erdély vallási térképének és helyzetének alakulása szempontjából, jól tükrözik azt a folyamatot, ahogyan a nagyon is megritkult székelyföldi ferencesség felkarolásával a zömében katolikus erdélyi, főképpen székely nemesség sok esetben a magyar egyházi hierarchiánál sokkal erőteljesebben igyekezett tenni azért, hogy vallása és felekezete megmaradjon azon a területen. A levelek sok hasznos információval szolgálnak az erre irányuló kísérletek hátterének a megértése szempontjából is. A kötet jól áttekinthető, nagyon hasznos segédanyag mindazok számára, akik érdeklődnek a korszak bármely szelete iránt. Tóth István György igyekezett segítséget adni történésznek és diáknak, érdeklődő laikusnak egyaránt. A bevezetésben röviden, de minden lényeges információt felsorolva szintén a kutatót és az olvasót segíti azzal, hogy a hátteret
