Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNY - Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa az Aldobrandini hercegek frascati levéltárában

Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa...

11

A 42 számozatlan, hozzávetőleg A/4-es méretű oldalt tartalmazó füzet az 1616. szeptember 30. és október 13. között, a prágai nunciatúra ideiglenes ügyvezetője, Alessandro Vasoli üdítőre39 által lefolytatott eljárásról felvett jegyzőkönyv eredeti tisztázata. A vallomások végén a tanúk, a letett hitvalláson Pázmány, a záró részben Vasoli aláírása sajátkezű. A dokumentum hitelességét a prágai nunciatúra pecsétje, Ogerus Bra apostoli protonotárius40 közjegyzői jele volt hivatott biztosítani. A procedúra római fázisában került az utolsó oldalra Aldobrandinié mellett Sauli,41 Bandini42 és Peretti43 kardinálisok szignója, akik régi-új előírások szerint a Szent Kollégium vezetőiként (Capita Ordinumf4 láttamozták az iratot. A bíborosok a processzusban foglaltak alapján természetesen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Pázmány messzemenően alkalmas az esztergomi főegyházmegye kormányzására.

A jegyzőkönyv összesen négy tanú vallomását tartalmazza. Lépes Bálint nyitrai püspök, kancellár45 szeptember 30-án, Ramocsaházy Mihály pozsonyi kanonok,46 Ferenczffy Lőrinc királyi titkár,47 valamint Székely

Pladdo de Mara nundus (1608-1612-1616) auditora, ekkor már intemundus, a császári nunciatúra azon kevés tisztvisdője közé tartozik, akit Fddkamp egyébként alapos archontológiájában még csak meg sem emlic FELDKAMP, MICHAEL F.: Hüne Verwaltungsreform an der Nuntiatur in Wien Ende des 17. Jahrhunderts. In: Quellen und Forschung aus Italienischen Archiven und Bibliotheken, 1991. 482-508., 504-505. p. Vö. azonban: LUKACS, 1987. n. 20., 21., 23.

Róla viszont semmi közdebbit nem tudok.

41 Antonio Sauli (j-1623) 1587-től bíboros Rövid életrajza Jaitner, Klaus (Hrsg.): Die Hauptinstruktionen Gregors XV. fur die Nuntien und Gesandten an den europäischen Fürstenhöfen, 1621-1623. Tübingen, 1997. (Instructiones pontificum Romanorum.) (továbbiakban: JATTNER, 1997.) 441. p.

42 Ottavio Bandini (J1629) 1596-tól bíboros. JATTNER, 1997.442. p.

43 Alessandro Peretti (Montalto), (f 1623) bíboros 1585-tőL JAITNER, 1997.441. p.

44 Azaz Galla Ferenc bevezetőjének állításaival ellentétben a jegyzőkönyvek nem kerültek automatikusan a konzisztoriális kongregáaó elé. GALLA, 1942-1945.11-24. p. Ugyanakkor a fenti bíborosok is külön kongregádót alkottak (Capitum Ordinum Congregatio). Ennek tagjai hivatalból a bí- borosi kollégium dékánja és kamarása, az első presbiterbíboros, az dső diakónusbíboros, a camerleng) és a vicekancellár voltak; háttérapparátusát a szent kollégium titkára és számvevője (radonator) képezte. WEBER, CHRISTOPH: Die ältesten päpstlichen Staatshandbücher. Elenchus Congregationum, Tribunalium et Collegiorum Urbis (1629-1714). Rom-Frdburg-Wien, 1991. (Römische Quartalschrift Supplementheft, 45.) 191-192., 233-234. p.

5 1608. április 19-től nyitrai püspök, 1609. november 22-től kancellár. MOL E 683. (= Magyar Kamara Archívuma, Libri dignitatum), vol. 3. föl. 234.; MOL A 57. Libri regii, vol. 6, föl. 1. Elavult életrajza: KoiiÁNYI I’ERENC: Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztetgom, 1900. (továbbiakban: Kor lányt, 1900.) 198. p. Pázmányhoz fűződő kapcsolatának fontosabb forrásai:

Hanuy, 1910.1.169., 206., 295., 327., 337., 454., 776-777. p.

46 Egy nem túl megbízható archontológia szerint éppen 1616-ban lett a pozsonyi káptalan tagja. RmelY, CAROLUS: Capitulum insignis Ecdesiae Collegjatae Posoniensis ad S. Martinum ep. olim SS. Salvatorem. Posonii, 1880. (továbbiakban: RlMELY, 1880.) 269. p.; a prágai udvarban szentgotthárdi apáti kinevezése végett tartózkodott (1616. október 17.), 1623-ban tihanyi apát lett MOL. A