Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Horváth Krisztina: Koncz Sándor gondolatai az állam és az egyház kapcsolatáról 1958 tavaszán
114 Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003) DOKUMENTUM Gondolatok az egyház és állam kapcsolatáról. 1 Az egyezmény megkötésének centenáriumi évében visszagondolhatunk arra, hogy 1948-ban konventi és zsinati értekezleteken és gyűléseken mennyire égető módon tárgyalódon az egyház és állam kapcsolata. A rákövetkező években az egyház, a Missziói Munkaközösség közbejöttével is, új erőfeszítéseket tett azért, hogy missziói jellegűvé formálódjék. Fővárosban és Felvidéken, Alföldön és hegyi tájon megrendezett különböző típusú konferenciai sorozatok állottak e cél szolgálatában. Valamilyen formában azonban szinte mindeniknek tárgya volt a fenti téma. Később a lelkésztovábbképzők, kerületi, megyei, kisköri értekezletek alig mellőzhették, hogy ne tárgyaltak volna róla. A legutóbbi két évben pedig az a tény, hogy e kapcsolat válságba került, újra előtérbe helyezte a lojalitás kérdését. Mivel a krízis levezetése történeti kényszerűség folytán mindig a konszolidáció, nem felesleges, ha az egyház és állam egymáshoz való viszonyáról néhány jobbára ismerős szempontot összefoglalunk, hogy magunk előtt mindezt tudatosítsuk. 2 Részletes bibliai tanulmány helyett most csak utaljunk egy-egy ótestamentumi és újtestamentumi klasszikusnak mondható textusra. Jeremiás a város jólétén való munkálkodásról beszél. Jézus pedig arról, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené. Mindkét igéből tanulságként következhet az, hogy az államnak, mint az élet egyik nem mellőzhető keretének megbecsülése az egyház szempontjából azért is fontos, hogy sajátos szolgálatának lehetőségét, Isten akarata szerint, emberileg így biztosítsa. Az egyház minden időben küzd a maga sajátos szolgálatáért. E küzdelem csak igaz eszközökkel történhet. Mostani küzdelmeinkben is segít az az igaz lelkiismerettel vallott tétel, hogy a keresztyén ember az államot Isten rendelésének tartja. Az egyháznak nem az a legfontosabb, nem is az az elsőrendű feladata, hogy ezt a tételt folytonosan hajtogassa. De az fontos, hogy ezt a tételt a maga egyszerűségében megélje. így ugyanis kevesebb görönggyel szolgálhatja elsőrendű célkitűzését: a teljes Ige hirdetését, a sákramentumok kiszolgálását, a lelkek ébresztését s általában valamennyi missziói elkötelezettségét.
