Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: A váradi biblia helye a magyar puritanizmus irodalmában
Petrőczi Éva: A váradi biblia helye... 43 mában csak egy helyhez kötöztettetik vala.”12 13 A 17. századra jellemző történelmi-, egyháztörténeti hányattatások és az istentiszeteleti formák kötetlenebbé válása (elsősorban a puritán körökben gyakori házi istentiszteletekre gondolhatunk itt) egyaránt tükröződik abban, ahogyan Köleséri Sámuel az imádság helyszín-megszentelö erejét hangsúlyozza a kitüntetett ima-helyszínek gyakran üressé váló, formális szentségével szemben. A sajtó alá rendezés, javítás, jegyzetelés hatalmas munkája mellett a Váradról menekülni kényszerülő, életének következő állomásaként szendrői papként szolgáló Köleséri egy további müvével is bizonyította szülővárosához való eltéphetetlen kötődését. Bánkódó lélek nyögési című, 1666-ban Rosnyai János által kiadott imádsággyűjteményének legmegrázóbb, legdrámaibb darabja a Váradnak pogány kézben való alkalmatosságával íratott reggeli könyörgés.lj Ez az imádság Várad vesztét az egész magyarság bűneiért járó jogos büntetésnek tekinti - ez a magyar református apokaliptikát a 16-17. században egyaránt jellemző szemlélet fokozza az amúgyis drámai történések tragikumát. Köleséri szavaiból világos: számára szülővárosa nem csupán a magánéleti háttér miatt fontos, hanem azért is, mert a magyar keresztyénség egyik őrhelyét látja benne: „Oh, Uram! igazán ollyan dolgot cselekedtél a’ mi Izraelünkben, hogy valaki meghallya, mind a két füle megcsendül belé!... Oda vagyon a' Magyar Birodalomban a’mi második Jerusále- münk, pogány kézre jutott leg-nemesebb Végházunk, nincsen már több Váradunk... A’ magasságból tüzet bocsátottál Uram a’ mi csontaink-közzé, öszve kötötted a’mi álnokságinkat, és a’ mi kezeinknek gyümölcséből étettz minket... Ne híjjatok már minket Naominak, az az gyönyörűségesnek, hanem Marának, az az keserüségesnek, mert nagy mint a’ tenger a’ mi nyomorúságunk. Nincsen mi-nekünk vigasztalónk, a’ki a mi lelkünket megvigasztalhatná, mi vagyunk a’ vigasztalást bé-venni nem akaró Ráchelek.”14 E bibliai nevekből építkező hármas fokozás az imádság írójának szépírói kvalitásaira is ráirányítja a figyelmet. Köleséri Sámuel mellett a váradi Biblia történetének második kulcsfontosságú szereplője Szenei Kertész Ábrahám nyomdászmester, aki mintegy 190 művet bocsátott közre (1639) 1640 és 1667 között.15 Szenei Kertész és a város jó viszonyát bizonyítja, hogy már legelső váradi kiadványán, Keresztszegi H. István Az keresztyéni hitnek ágazatairól (1640) című munkáján az alabárdos oroszlánt, tehát Nagyvárad címerét használja nyomtatói jelvényeként. Nagynevű, mesterének nemesi rangot hozó műhelyéből számos puritán szellemű írás került a vallásos olvasók elé. Köztük Medgyesi Pál sikerkönyve, a Praxis pietatis, továbbá Keresztúri Pál Fel-serdii/t keresztyén és Lelki legeltetés című munkái. Pápai Páriz Ferenc téved ugyan, amikor Életnek könyve c. verses Tótfalusi Kis Miklós-búcsúztatójában Szenei Kertészt nevezi meg a legelső váradi nyomdászként, hiszen a városban már 1565-től működött nyomda, ajeles, Hollandiában tanult mester érdemeit azonban ez nem csorbítja.16 S mint a váradi Biblia előszavából is nyilvánvaló, Szenei Kertészben kétség kívül Tótfalusi Kis Miklós előfutárát tisz12 Váradi Biblia, 1661.224. p. 13 Köleséri Sámuel: Bánkódó lélek nyögési. Sárospatakon, 1666 (RMK 1. 1039.; továbbiakban: Köleséri, 1666.) 14 Köleséri, 1666. Q 3r, Q. 4v. 15 V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában, 1473-1800. Bp„ 1999. 121. p. 16 Pápai Páriz Ferenc: Életnek könyve. In: Nagy Géza (szerk): Békességet magamnak, másoknak. Bukarest, 1977. 353. p.; ill. Balogh Jolán: Várad vára, Varadinum. II. köt. Bp., 1982. 336. p.
